Minden igyekezetemmel körberajongtam és próbáltam mindenben a maximumot megadni neki. Juditnak alig voltak ruhái, így nem tudott elég változatosan öltözködni. A húgom Kaposváron egy jól menő ruhabutikban dolgozott és az akkor legdivatosabb ruhákból szinte mindent megvettem leendő gyermekem anyukájának. Vettünk egy kutyát is, egy 8 hetes dobermant. Első mozink a Brian élete c . film volt, így első kutyánkat is Brian-nak neveztük el.
Briannal sokat kirándultunk, gyakoroltuk a gondoskodást, ami nemsokára megszületendő gyermekünkhöz komoly feladat lesz.
Elterveztem egy nagy meglepetést is: autót veszek Juditnak. Sajnos az autószalon nem tudta Karácsonyra megoldani az új autót, így csak január elejére sikerült, de végülis megérkezett egy vadi új Opel Corsa a szalonba. Voltak terveim, hogy majd egy nagy daru hozza- hatalmas masnis ajándékcsomagban - és leteszik a ház elé, de sajnos ezt sem tudták megoldani. Azonban a szalonban a hatalmas masni rajta volt az autón és bontottak egy üveg pezsgőt is hozzá. A lényeg megvalósult: Juditnak saját autója lett.
Judit ugyan rendelkezett jogosítvánnyal, de nem volt gyakorlata, az első 2 hónap alatt ötször volt kisebb-nagyobb balesete a kis Corsának.
1992/1993 szilveszterére és újévre egy hétre Ausztriába utaztunk egyik céges kollégámmal és feleségével. Hatalmas kirándulásokat tettünk a gyönyörű tiroli Alpokban. Jucó hasa ugyan még nem nőtt, de a picike babának és anyukájának kellett az egészséges levegő, sok séta, finom vacsorák és stresszmentes jó hangulat. Egyre növekvő boldogság töltött el, hogy gyerekem fog születni.
Márciusban autóval egy hétre Svédországba látogattunk egy baráti párral. Üzleti céllal mentünk, de inkább laza kirándulás volt. Nagyokat ettünk, vásároltunk, kirándultunk és Göteborgban meglátogattuk hazánktól távolszakadt 56-os nagybátyámat. János boxbajnok volt Svédországban, majd taxis lett, végül már csak vitorlázhatott a hideg északi tengeren.
Az egyetemen teljesen elhanyagoltam a tanulmányaimat. Már 1991-ben kellett volna államvizsgáznom, ehelyett Angliában dolgoztam, rendszeresen Kínába jártam. Már többször halasztottam félévet, de 2 évnél többet halasztani nem lehet. Így a végső felvonáshoz értem, de nem érdekelt, hogy befejezzem a tanulmányaimat. Az üzlet jól ment, pénzem volt. Azonban Juzdit kikötötte, hogy feleségem csak akkor lesz, ha meglesz a diplomám. Hát megírtam a diplomámat és befejeztem az elmaradt vizsgáimat. Már csak az államvizsga és diplomavédés maradt hátra júniusban. Nem tudom mi lett volna, ha Judit ezt nem követeli meg tőlem, talán befejeztem volna az egyetemet - talán nem. Ezt ennyi év után már nem tudom meg.
1993 márciusa volt életem nagy eseménye: összeházasodtam Judittal.
A házassági ceremóniát szűk körben tartottuk, csak anyukám, apám, Judit anyukája és nevelőapja, valamint a 2 tanu volt jelen a házasságkötő teremben az anyakönyvvezető előtt való aláíráson. Az esemény után szűk családi körben ebédeltünk a Napsugár étteremben és készültünk a másnapi nagy bulira.
Másnapra 15o vendéget hívtunk meg. A torta amit rendeltem 43 kg-ot nyomott, az udvaron 2 közepes malacot sütöttek parázson. Igyekeztem jó bulit összehozni. Talán sikerült. Mindenesetre sokan megszédültünk a hatalmas mennyiségű és változatos italoktól, amiket egy kamionos intézett erre az eseményre. A bulin már 1 napos házas voltam.
2 nappal az esküvői buli után Judittal Délkelet-Ázsiába utaztam 2.5 hónapos körútra. Feltett szándékom volt, hogy minden kedvenc helyemre elviszem az én kis imádott feleségemet és mindent megmutatok neki az én világomból. De erről majd a következő részben...