1989 januárjában lázasan tanultam a vizsgáimra, hogy mielőbb végezzek. Mellette teljes erőből üzleteltem. Hajtott a tudat, hogy Kiscicával megyünk Kuba-Mexico utazásra.
Lengyelországban, Katowiczében vettem meg a jegyeket. Egy főre 45 US Dollár piacon való beváltásából kijött egy sok utazási részből álló komplex repülőjegy. Budapest>>Varsó>>Moszkva>>Shannon (Írország)>>Gander (Kanada)>>Havanna és ugyanez vissza. Hihetelen. Összesen 45 USD egy főre.
Tibi barátom is jött velem többször Lengyelországba, erre az útra szintén benevezett hozzánk. Így hárman lettünk a nagy utazásra.
Tibinek elírták valahogyan a nevét a repjegyen és Mr Szuraki került a jegyre. Innentől ez lett a beceneve.
Megtudtuk, hogy Kubában sincs semmi a boltokban, így kell vinni eladható árukészletet. Bevásároltunk fejenként 2o-3o db 8x4 Deo spray-t és Amo szappant. Kubai évfolyamtársam lévén megtudtam, hogy startégiai termék Kubában a 7 zenét játszó kvarcóra. Ezt a Keleti Pályaudvaron vettük meg az üzletelős cigányoktól hosszú alku árán. Fejenként 15 db kvarcórát vásároltunk.
Kubában háromféle pénz volt a piacon.
Peso Cubana: ez volt a népi pénz, ezt használta a nép, de ezért szinte semmit nem lehetett kapni mert az üzletek általában üresek voltak.
Certificado Piros: ezt a szocialista országok polgárai szocialista pénzért válthatták és ezzel lehetett szállodát fizetni, repjegyet venni, valamint az erre kijelölt boltokban vásárolni.
Certificado Zöld: ezt a kapitalista országok keményvalutájáért adták és mindenütt lehetett használni, speciális boltokban pedig mindent lehetett érte kapni. Ez felért a USD-vel.
Január 26-án sorban álltunk egy fél napot a Magyar Nemzeti Bank-ban, az egyetlen helyen az országban, ahol piros Certificado-t lehetett váltani és beváltottunk amennyit csak lehet.
Felszerelkezve áruval, pénzzel, immár készen álltunk az utazásra.
Január 27-én útnak indultunk.
Késő délután indultunk, így Varsóba estére érkeztünk. Taxiba ültünk és kerestük a szállásokat. Végül egy diákszállót találtunkm ahol 15 ágyas szobákban hátizsákosokat szállásoltak el. Fürdő ugyan nem volt, de számunkra ez tökéletesen megfelelt. A közeli élelmiszerboltban vettünk 6 üveg sört és Szurakival eliszogattunk, hogy szép és mély álmunk legyen.
Január 28-án napközben Varsóban nézelődtünk, egy kawiarna-ban teleettük magunkat és megírtunk Kiscicával ketten 4o db képeslapot. Délutánra kimentünk a reptérre és becsekkeltünk következő úticélunk, Moszkva felé. Meglátva a repülőt megdöbbentünk: IL-18, propelleres, a függőleges faroksík tetejéről drótrögzítés futott a gép hátához erősítve. Nem volt valami bizalomgerjesztő látvány. Ebből a típusból elég sok leesett mostanában.
A rettenetes zörgéstől és rázkódástól eltekintve normális útunk volt és nagyon jó kaját szervíroztak. Lengyel vodkát iszogattunk és jó volt a hangulat. Az elsőtiszt beinvitált bennünket a pilótafülkébe. A pilóta olvasott, a rádiós, vagy navigátor a térképasztalra borulva aludt, az sem zavarta, hogy kávéscsészéje kiborult, ahogyan rákönyökölt és az asztalán elfolyt kávé lassan csöpögött a földre. A másodpilóta amellett, hogy behívott benünket még két lengyel nőcskét is fűzött. Nem volt egy aggódós személyzet. Végül aztán megérkeztünk Moszkvába, a leszállást pedig tapsviharral értékelték az utasok. Látva a pilóták odaadó munkáját: mi is.
Seremetyevo repterén alig másfél óra alatt megkaptuk a csomagjainkat is. Ha már itt vagyunk, nézzük meg Moszkvát, még ha éjszaka is, mégiscsak lássunk belőle valamit. Taxiknál hosszú tömött sorban álltak az emberek a csikorgó hidegben. Reménytelen! - vontam le a következtetést. Aztán előkerült egy feketéző, aki 2o Rubelért ajánlott egyórás taxizást. Ez itt több mint egyhavi fizetés, de itt is csillagászati árat adtak a dollárért, hát elfogadtuk. Végül 2.5 órás autózás volt. Sétáltunk a Vörös Téren, megnéztük Lenin Mauzóleuma előtt az őrségváltást, a sofőr pedig ennyi pénzért végtelenül készséges volt. Szállásra reményünk sem volt, így éjjel visszavitt bennünket a reptérre. 5 Rubelért legalább fél kiló marhahúst kaptunk köretekkel, édességet, tejeskávét... Én Egér adagjával is kiegészítettem az enyémet. Az éjszaka maradék részét a földre terített hálózsákban aludtuk végig.
Január 29-én reggel kiderült, hogy az Aeroflot transitutasoknak reggelit is ad, így jegyet kaptunk, amire szuper reggelit váltottunk ki. Itt találkoztunk további tíz magyarral, akik szintén Havannába utaztak. Máris volt társaságunk!
Bejutás a transitba kb. másfél óra őrületes tolongásban a sokféle utassal. Mindenki tolakszik, próbálnak előbbre jutni. Hát mi is könyökkel-vállal nyomultunk.
Repülőnk IL-86 óriásgép, 4 nagy sugárhajtóművel. Mellénk állt egy B-747, nem tűntünk kisebbnek. Érezhetően vadi új repülő és alig egyharmadig telt meg utasokkal.
Első leszállásunk Írországban, Sannon repterén történt. Mi szocialista polgárok kitódultunk a transitba és ámulva bámultuk a dollárboltok kínálatát. Számunkra megfizethetetlen árakon volt minden. Shannon Gander úton jó kaját hoztak, iszogattuk a Shannonban vásárolt ír barna sört és nem utolsó sorban beléptünk a tízezresek klubjába. A pléd alatt kezdődött, de a WC-ben fejeztük be. A mosdó előtt már sor állt. Kiscica kilépett és az ott várakozó ember nagy lendülettel próbált a mosdóba belépni....zavartan nézett amikor velem találta magát szemben, nem állt neki hírten össze, hogy lehet 2 ember a mosdóban...aztán szélesen elmosolyodott és még kezet is fogott velem.
Második leszállásunk Kanada, Gander. Erős havazásban szállt le a repülő. Kicsike reptér, a lépcsőn a hóra léptünk és gyalog sétáltunk be a terminál épületébe. Kint állt a havon egy igazi rendőrautó, olyan mint az amerikai filmekben. Mindannyian eléálltunk és csoportképet készítettünk vele. Itt is végigálmélkodtuk a dollárboltot, de vásárolni nem mertünk. Elvégre előttünk még egy hónap utazás. Most már elmondhatuk magunkról, hogy Amerika földjére léptünk.
Havanna felé való 5 órás repülőúton egy esemény volt, amikor a kapitány bemondta, hogy jobbról New York fényei láthatóak. Mi szocialista polgárok mind a gép jobb oldali ablakaihoz tódultunk és bámultuk a nyugati világ csúcsát...legalábbis ami fényt látni lehetett belőle. Komoly feledat lehetett a kapitánynak egyensúlyban tartani a gépet...
Áthaladtunk a Bermuda Háromszög felett is, de ott sem történt semmi. Így aztán lassan Havanna fölé értünk.
Havanna José Marti repülőterén - amikor a gépből kiléptünk, olyan érzésem volt, mintha üvegházba léptünk volna be. Párás trópusi levegő csapott meg benünket és rövidesen ragadt ránk a ruha. A havazásból 5 óra repüléssel párás trópusi melegbe érkeztünk. Vetkőztünk.
A reptéri busz egy régi ZIL teherautóra tákolt kalitka volt, ebbe szálltunk be. Láttunk olyat is amit MTZ traktor húzott. De mindez nem számított, hiszen a pálmafák földjén voltunk, melyre már annyira vágytunk.
A csomagokra erős 2 órát vártunk, aztán további félórát taxi keresésével foglalkoztunk. Végül mi mást, mint egy feketéző taxist sikerült találnunk.
Már hónapok óta spanyolul tanultam, így nem okozott gondot elmagyarázni a taxisnak, hogy valami normális hotelbe vigyen bennünket. Lehet túl jól sikerült kifejeznem magam mert mindjárt a Havana Libre szállodába vitt. Még nem tudtuk, hogy ez Kuba legdrágább szállodája. Mindenesetre itt elfogadták a csekkeket is és túl fáradtak voltunk tovább keresgélni.
Jócskán éjfél után voltunk, de az utcákon mindenütt nyüzsgés, nagy magnókból harsogott a zene és mindenütt olyan volt a hangulat, mintha valami karneváli ünnepség lenne. Később kiderült: itt minden nap ez van.
Tusolás után a kényelmes ágyakban percek alatt elaludtunk.
Január 3o. Hétfő (Naplóbejegyzés)
Reggelre kissé lehűlt a levegő, de egész éjjel lehetett meztelenül aludni betakarózás nélkül. Kb. 6.3o körül ébredtem és átmásztam az ágyon a Kiscica oldalára. Nem aludt... Csábos volt és kívánatos a kisbabásan finom bőrével. Az első havannai szeretkezés, aztán rövidesen követte a második... Ez utóbbi inkább maratoni volt mert 1o-re alig értem le, hogy telefonáljak. Hívtam Illést, nem sikerült, aztán rögtön Javiert, Lucy bátyját. Vele megbeszéltem, hogy félóra múlva találkozunk a szálloda előtt. Második hívásra bejött az Illés. Beszéltem vele 3o percet. Sok újat nem tudtam meg, csak amit már eddig is ezerszer hallottam. Mire befejeztem megjött Javier. Beszélgettünk pár szót, majd nagy nehézségek árán sikerült elintézni a portán, hogy feljöhessen a szobánkba. Odaadtam neki Lucy által küldött csomagot és a könyvet amit hoztam. Összepakoltunk, hogy 14:oo-kor elhagyhassuk a szobát és a zsákokat a falhoz állítottuk, majd elmentünk Javier útmutatása alapján pénzt váltani. Javierrel egy idő után tele lett a hócipőnk, mert semmiben nem tudott segíteni. A bankot eltévesztette, ezért elbasztunk 2 órát, alig tudtunk visszakeveredni a centrumba. Végül nagy nehézségek árán visszakeveredve a szállodába a recepción beváltották az összes pénzünket. Úgy döntöttünk, hogy ennyi rohangálás után nem fogunk új szállodát keresni, így befizettünk mégegy éjszakát.
Ezután lementünk a Cubana légitársaság irodájába és megvettük a repjegyeket Mexikóba. Minden a legnagyobb rendben ment. 296 Peso-ba került oda-vissza, ez kb 3,7oo Ft.
Visszagyalogolva a szállodába felmentünk az étterembe mert ma még nem ettünk semmit. Belépve az étterembe elállt a lélegzetünk. Óriási svédasztal állt mindenféle kajákkal. Először gyümölcsöket szedtünk, banánt, grapefruitot, narancsot, aztán ismeretlen salátákat, majd polippörköltet rizzsel és egészben sült krumplival. Finom volt. Kértünk még sört is, majd kaja után megeresztettünk egy telefont Magyarországra. 25 Pesoba került.Végül átöltöztünk a szobánkban és lementünk a medencéhez és lubickoltunk a langyos vízben egészen addig, míg a nap le nem ment. Este felmentünk Javier lakására és a hozott cuccaink egy részét eladtuk rajtuk keresztül. Érdekes a kubai család hangulata, mindent ezerszer megbeszélnek, a nyelvük szédületes gyorsasággal pörög és mindenki beszél...végül másfél órát maradtunk. Már jócskán este volt mire hazamentünk. Kiscicát felvittem a szobába és lefektettem, Szurakival pedig elmentünk még mászkálni. Lementünk a tengerpartra. A parti kőkorlát végig tele volt szerelmespárokkal. Kellemesen langyos volt az idő, mindenki egy szál gatyában, pólóban, és papucsban mászkált. A part csak úgy sejtelmesen volt kivilágítva, a mellette futó autópálya azonban fényárban úszott. Látszott a világítótorony és a forgó fénypászta időnként beragyogta a partot.
Tovább sétáltunk és ismeretlen utcákon bolyongtunk. Éhesek voltunk, így bementünk egy pizzáshoz. A pizza inkább lángoshoz hasonlított, de nem volt rossz és a hangulatos kis teraszon egy sör mellett gyorsan befaltuk. A pincér fizetéskor át akart verni, de nem jött össze neki.
Továbbsétálva egy ifjúsági parkhoz értünk ahol rengeteg fiatal töltötte az estéjét. Sokan marijuana-t szívtak, fagyiztak és folyton leszólítottak bennünket, hogy van-e eladó dollárunk. A fagylaltot elég érdekesen árulták. Először sorba kellett állni egy kb 15-2o méteres sorban, jegyért. Ezzel a jeggyel átmehettünk egy másik ugyanakkora sorba és ott adtak érte fagyit. Tébolyult ötlet. Ennek ellenére az emberek előszeretettel várakoztak a sorban és láthatóan senkit nem zavart, hogy százak állnak előtte.
Visszasétáltunk a szállodába és már hajnali 2 volt mire letusoltam. Kiscica aludt mint a bunda. Leültem az ágy mellé a süppedős padlószőnyegre és néztem. Az előszobából beszűrődő halvány fényben az arca bronzosan csillogott. Néha megrebbent a szempillája, aranyos volt. A hátamat nekitámasztottam a tolóajtós szekrénynek és fél órán keresztül nem mozdultam. Nem voltam álmos. Aztán magamra erőltettem, hogy felálljak és beledőltem az ágyba. Lusta voltam felöltözni fűrdés után, még mindig meztelenül voltam. Az erkély tolóajtaja teljesen nyitva volt és az ágyamból láttam a Nagygöncölt. Erre aludtam el.
Január 31. Kedd (Naplóbejegyzés)
Reggel ma sem aludtunk sokáig, kb 7-kor már magamnál voltam. Láttam, hogy Kiscica az óráját bámulja. Korán volt még itteni idő szerint is. Olyan volt a reggelünk, mint egy álom. A Kiscica pedig csábos és imádnivaló. Sokáig kényeztettük egymás testét. Ezeket a reggeleket nem fogom elfelejteni.
Tusoltam és Szurakival elmentünk reggelit szerezni, Kiscica maradt a szobában összepakolni. Találtunk grapefruitot, narancsot és zöldpaprikát. Más nem volt. A szállodába visszaérve megettünk reggelire 2-3 konzervet, hozzá egy kiló narancsot, két kiló grapefruitot és egy kiló zöldpaprikát. Elég jóllaktunk..
Délután 2-kor kellett elhagyni a szobát, addig a medencénél úsztunk és napoztunk.
Úgy terveztük, hogy a repülőn megismert tíz magyar diákkal együtt megyünk a Rancho de Luna-ba, de a busz csak 1o személyes volt. Így a várakozással ötig elbaltáztuk az időt. Közben 4 órakor hazatelefonáltunk és beszéltünk az ősökkel is. Sok lett a telefonszámla, de mindegy. Ez szükséges volt Kiscica szerint. Végül 5-kor hátunkra vettük a zsákunkat és elindultunk. Találkoztunk dánokkal, akik hasonlóan hátizsákkal és hálózsákkal bandukoltak. Ők ajánlottak egy szuper jó helyet, a neve Guanabo. Két busz is ment oda, így kerestük a buszmegállót. Legalább másfél órát elbénáztunk buszmegállókereső gyaloglással. Végül leintettünk egy taxit, aki kihozott benünket erre a tényleg csodálatos helyre. A taxi 8 pesoba került. Tetszett a kubai táj. Szépek a fák. Engem ez ragadott meg leginkább. Rengeteg pálmafa, egyéb trópusi fák és cserjék. Arra számítottam, hogy valami béna, döcögős úton megyünk majd, de csodálatosan kiépített autópálya volt.
Megérkezve Guanabo-ba a Villa Playa Hermosa szimpatikusnak tűnt, így itt állítottuk le a taxit.
Szép hely. Tele pálmafákkal, fehér homokos tengerparttal, és minden, amit csak kívánhattunk. Hely is volt. Kétszemélyes bungalók, ún Cabana-k voltak.
Fizettünk előre 3 éjszakát, majd bepakoltunk a házikónkba és elmentünk kaját keresni, mert az éhség már mardosta a gyomrunkat. Találtunk egy rendkívül olcsó és jó vendéglőt, dugig ettük magunkat és Tibivel megittunk 8 sört a kaja mellé. Kiscica soha nem ivott alkoholt és elég mérges is lett rám az ivászat miatt. Vacsora után sétáltunk a kicsi városban és a tengerpart fehér homokján. Találtunk egy pici boltot ahol szuper jó kenyeret kaptunk, szerintem veri a hazait. Már 1o-kor ágyban voltunk és azonnal elaludtam.
Február 1. Szerda (Naplóbejegyzés)
7 óra felé ébredtem, Kiscica aludt. Átmásztam az ő oldalára és fodorlatos becsempészéses módszerrel próbálkoztam, de nem jött össze. Még mindig mérges volt rám a tegnapi ivászat miatt. Szuraki azonban már kopogott, így törölte a lehetőségét is a további próbálkozásoknak. A recepción rendeztük a tegnap még félbemaradt dolgainkat és lementünk a partra. Itt mindig minden Maňana vagyis holnap. Ha nem elég erőszakos az ember, akkor hetekig elhúzódhat egy ötperces ügyintézés is. A faluban vettünk rengeteg banánt és teleettük magunkat. Aztán csak döglés, döglés és döglés a Karib tenger selymes, hófehér homokján. A végén már arra is lusta voltam, hogy bontsak magamnak egy banánt. A Karib tenger kellemesen hűvös volt, de ugyanolyan sós, mint az Égei tenger Görögországban.
Délelőtt odajött hozzánk két fiatal srác és kagylókat és csigákat kínálgattak. 3 kvarcóráért cseréltünk 2 óriási és 1 kisebb csigát. Csodálatos csigák, nem győztünk gyönyörködni bennük. Délután teljesen vörösre égve jöttünk be a partról. A kis piszkos étteremben fejenként 3 adagot megettünk. 24 pesot költöttünk, drága volt a sok zabálás.
A recepción különböző utakat ajánlottak, így délután befizettünk egy egynapos varadero -i utat ami csak 18 peso volt fejenként. Ez csodálatos lesz. Aztán befizettünk egy kirándulást 3o pesoért Guama-ba, a krokodilfarmra, s még egyet a holnap esti karneválra. Holnap buliba megyünk.
Szuraki még a partra szeretett volna menni, én pedig inkább a szobába Kiscicával. Letusoltunk, én borotválkoztam is, aztán már csak arra emlékszem, hogy meztelenül feküdtünk az ágyon és hamarosan egymás testén... Szuraki megint belekopogott a programunkba. Kiderült, hogy már este van és vacsorázni kéne.
Kaja után betévedtünk a mi hotelünk bárjába. Eddig észre sem vettük, hogy medencével és medence melletti bárral is rendelkezik ez a kis hotel. Ittunk Mohito-t, Havana cocktailt és még sokféle egyebet amiket a kreol mixer kikevert nekünk. Összeismerkedtünk egy kanadai sráccal és két svájci csajjal. Dumáltunk sokat, majd Kiscica bejelentette, hogy fáradt. Szuraki maradt, mi pedig hazajöttünk. Nekem lettek volna még ötleteim miután becsuktuk magunk mögött a Cabana ajtaját, de Kiscica azonnal elaludt. 5 percre rá én is.
Február 2. Csütörtök (Naplóbejegyzés)
Reggel nagyon korán, még sötétben felébredtem. Az első derengő világossággal akartam kimenni a tengerparti fövenyre kagylókat szedni. Éjszaka sokat kimos a víz, de a helyiek összeszedik őket. Még egy órát kellett várni, amíg elkezd derengeni. Kiscica aludt, mint a bunda, azért összebújtunk. Klassz meleg volt a teste és mint mindig, őrülten csábító. Az első derengésnél felébresztettem Szurakit és lementünk a partra. Csináltunk képeket a napfelkeltéről, de kagylókat csak aprókat találtunk, azért jól néznek ki. Mire visszaértünk Kiscica már csinált reggelit.
Mára a bőröm olyan lett mint a szovjet zászló. Őrjítően fáj, mintha parazsat tettek volna rá. Leégtem. Azonban vár az utazás Varadero-ba. A busz 8-kor indul.
Varadero felé megálltunk egy gyönyörű trópusi villánál és egy kilátónál. A kilátónál egy fantasztikus erdővel borított szakadék tárult elénk, balra a tenger kékje, jobbra pedig egy monumentálisan nagy híd a szakadék felett, melyen az autópálya haladt át. A híd alatt és a látkép folytatásaként jobbra ameddig a szem ellátott, csak pálmaligetek. Gyönyörű.
Varadero-ban egy kastélyt néztünk meg, aztán a legelőkelőbb hotelhez buszoztunk. A tenger csodálatos volt. A Nap pedig jobban tűzött mint valaha. Semmit nem tudtunk fizetni mert csakis dollárt fogadtak el. Amikor szomjasak voltunk, a WC-ben volt víz a csapban, egyébként hoztunk magunkkal szendvicseket. Varadero egy félszigeten van, mely le van zárva a külföldiek részére. Helyiek be sem jöhetnek, csak az itt dolgozó személyzet.
Leégett bőrünk ellenére egész nap a tengerben pancsoltunk és a homokon sütkéreztünk. Estére a busz 2 órás utazással visszavitt bennünket Guanabo-ba. A tusolás kész kínszenvedés volt égett bőrömmel. Kiscica valami szuper készítménnyel bekent, majdnem beszartam, de összeszorított fogakkal tűrtem, mert én kemény vagyok, aztán elmentünk kaját keresni. Találtunk tejet meg zsemlét a kisboltban. Megettem 3 nagy zsemlét és hozzá 2 liter tejet. Utána nekiálltam a tegnap beszerzett nagy csigákat tisztítani. Az egyik még élt, mára megdöglött, ki kellett piszkálni a házából. A szakács felajánlotta, hogy segít, így bevitte a büdös kagylót a konyhába és a kajáslábosban kifőzte. Adtam neki érte egy doboz cigit, baromi boldog volt.
Este 8-kor jött értünk a busz és mentünk a karneválba. Nagy felvonulás volt, táncosok, maskarások, csajok, zenészek. A túristák is beálltak. Az egész menet egy nagy kerthelyiségbe vonult be, ott a különböző hotelek vendégeinek vetélkedőműsorokat rendeztek. Közben volt tánc és egyéb műsorok. Leültünk egy asztalhoz, kiszolgálás benne volt az árban. A táncosok között voltak jó alakú csajok, sör mellett jól esett nézegetni őket. Kiscica azonban fáradt volt és nyűgös. Hajnali 2-kor jött értünk a busz és 3-ra már aludtunk is mint a bunda.
Február 3. Péntek (Naplóbejegyzés)
Reggel már 7 órakor felébredtem és elrohantam a boltba tejért és kenyérért. Reggel 8 órára volt tervezve az indulás Guama-ba de kiderült, hogy 7.45-kor már itt lesz a busz. Felébresztettem Szurakit is, Kiscica pedig már kenegette konzerves májkrémmel a kenyereket. Kajánkat már a buszon ettük meg. Légkondícionált Toyota mikrobusz jött értünk. Először végigjártuk a környező kicsi hoteleket, a miénkhez hasonlókat, felvettük a többi utast és elindultunk.
Az idegenvezető borzalmasan törte az angolt, spanyolul jobban értettem volna. Az utasok főleg kanadaiak, ketten franciák, többen ismeretlen, mi pedig Magyarországról. Egy sorban négyen ültünk, 18-an voltunk a buszon. Az út 24o km Guama-ig. A légkondícionáló berendezés fúvókáit úgy állítottuk, hogy az arcunkra fújja a hideg levegőt. Kint 4o fok is lehetett. Az út minősége szinte kifogástalan, 2-2 sávos autópálya. Mellette banán, narancs, grapefruit, papaya ültetvények és mindenütt pálmafák. Főleg a hosszú, magas királypálmák domináltak, helyenként néhány alacsonyabb derespálma. És persze mindenütt cukornád, legtöbbet kétségkívül ebből láttunk. Olyan, mint nálunk a kukorica, csak magasabb és tömöttebb. Az út mellett rengeteg tehén és ló legelt. 3 órányi utazás után kiszálltunk a buszból és rövid nézelődés után egy hajóba szállítottak bennünket. Piszkos, kicsit olajos volt a csatorna vize. Eleinte keskeny, alig 15 m széles csatornán hajóztunk, a fák teljesen behajoltak a víz fölé, de nem zárták el teljesen az eget. Amerre néztünk, mindenütt apró - az otthoni vizityúkhoz hasonló madarakat láttunk. Aztán kiértünk a keskeny csatornából és egy hatalmas szabad víztükör tárult elénk. Egy tó.
A kormányos megcélozta a tónak egy távoli csücskét és teljes gázt adott. Néztük a vizet és a rengeteg vizimadarat. Talán ebben vízben is élnek krokodilok. Sok náddal fedett, lábakon álló kunyhó mellett is elhaladtunk. Ezek madárlesek voltak. A túristákat jó pénzért kihozzák ide, hogy nézelődjenek. Rövidesen feltűntek az indián falu pálmakunyhói. Kis sziget volt, tele pálmákkal. Az indián falu indiánjai már régen nem élnek, csak életnagyságú szobraik imitálják őket. Egy-egy szobor úgy van beállítva ahogyan éppen valamit csinálna. Az egyik halászott, a másik gyereket fogta, egy harmadik vadászott...és így tovább. Minden hétköznapi tevékenységről volt egy szobor. Az idegenvezető mesélt, megnéztük a házak belsejét, láttuk az indiánfőnök szobrát is.
Gyönyörű ez a kis sziget. Rengeteg pálma és egy érdekes cserje borította, melynek virágai bódítóan illatoztak.
Bejártuk az egész szigetet. Egy helyen ittunk éretlenül felvágott kókuszdió levéből frissítőt. Ezt úgy készítették, hogy a zöld kókuszdiónak egy csapásssal levágták az alját, ez lett a talpa. Aztán a tetejét kifaragták csúcsosra, majd lyukat nyitottak rá, ezen keresztül kiöntötte a kókusztejet egy edénybe. Ezután machete-vel bögre formájúra alakította a diót majd ügyelve az arányokra visszatöltötte bele a frissitő keveréket. Először egy nagy kanál jeget, majd egy jó deci fehér Havana Club rumot, majd teletöltötte kókusztejjel. Nagyon finom volt. Szívószállal ittuk és mire elfogyott, a nagy melegben meg is szédültünk tőle.
Ebéd is a szigeten volt. Az étterem fából készült, teteje nádból. Egy hosszú asztalhoz ültünk le mindannyian. Az ebédtől elállt a szemünk és a szánk. A bögrék és tálak az eredeti indián edényeket imitálták. Lapos tálakon hozták ki mindenkinek a saját adagját, ezen saláta, mellette 3 szelet hús, krumplipüré, babos rizs volt tálalva. A húsra azt mondták, hogy krokodilfarokból készült. Olyan volt, mint a marhahús. Jól bekajáltam, Kiscica is ideadta, amit nem bírt megenni. Kaptunk sört is és olyan narancslevet amit valódi narancsból préseltek ki. Utoljára hoztak banánt. Még nem lettem rosszul soha banántól, de most közel álltam hozzá. 12 db-ot ettem meg úgy, hogy már régen jóllaktam a krokodilhústól. Mire végeztünk, a hajó már indult visszafelé.
Ahol végre kikötöttünk, volt egy túristáknak szánt dollárbolt, itt nézelődtünk, aztán bementünk a krokodilfarmra.
5o,ooo db krokodil él ezen a farmon. Egy részen kicsi 7o-8o cm-es krokók voltak, egy másik részen pedig óriási 3 méter felettiek, feküdtek a víz mocsaras partján mint valami nagy fatörzsek. A WC-ben találtam egy kicsi szalamandrát, épp olyat mint a krokodil csak kicsiben, a parkben elengedtük.
Később lebuszoztunk a tengerpartra. A híres Disznó öböl. Itt hatalmas csata dúlt Kuba függetlenségéért vívott háború idején. Égett bőrünkkel behúzódtunk az árnyékba, néztük a türkiz tengert és beszélgettünk az idegenvezetővel.
Félórai pihenés után indultunk visszafelé, újabb 24o km buszozás. Este hazaérve fáradtak és álmosak voltunk, lemostuk magunkról az út ragacsos izzadtságát és kaja után néztünk. Egy lebujban csirkecombot adtak, ebből bevacsoráztunk és voltunk a postán is ami éjfélig nyitva volt. Feladtunk egy csomó képeslapot és eladtunk néhány 8x4 spray-t a dolgozóknak.
Ma este Szuraki is a mi szobánkban lakottm mert egy nagy orosz csoport jött, így átadtuk a bungallóját, így olcsóbbra jöttünk ki. 3 főre összesen 7 pesot fizetünk.
Február 4. Szombat (Naplóbejegyzés)
Reggel 8-ig aludtunk, majd Szurakival elmentünk a boltba tejért és kenyérért. Kiscica megcsinálta a reggelit, Szuraki pedig lement a partra. Nekem le kellett kezelni a hátamat mindenféle otthonról hozott kencével, hősiesen hagytam magam. Utána pedig...azt nem lehet szavakkal keírni. Egész délelőtt szeretkeztünk. Délután 1 óra felé keveredtünk ki a kunyhóból és lesétáltunk a partra. Szuraki már türelmetlen volt, de csak röhögött. Délután bejártuk a zöldségpiacot, de csak ehetetlen zöld banánok voltak és rothadó narancs. Estefelé egy ürge hozott szép ananászt és banánt. Egy doboz cigit becseréltem egy nagyobb tételre és dugig ettük magunkat. Úgy terveztük, hogy estére képeslapírás lesz, de pár perc alatt elaludtam.
Február 5. Vasárnap (Naplóbejegyzés)
Reggel fél 8 körül a megszokott vásárlás, Szurakit ma átverte a boltos 5 pesoval. Reggeli májkrémes kenyér, tej, sőt mi több, ma kakaót készítettünk otthonról hozott porral. Szuraki 9 felé megint lement a partra, mi pedig ismét kettesben maradtunk. Valahogyan megint nagyon elhúzódott a délelőtti szeretlezés mert Szuraki már jött visszafelé, hogy elmúlt az ebédidő is. Francba a hülye órával! Mi lenne, ha csak ketten lennénk?
Szurakival eltöltöttünk egy órát a medencénél, én utolértem magam a naplóírásban. A bőröm olyan mint a kígyóé, cafatokban hámlik, egész nagy darabokat lehet egyben lehúzni róla. Ebédre kókuszt ettünk, a tegnapi faszi meghozta a két valódi machete-t amit kértünk tőle. Szuraki elment valamerre, mi pedig ismét kettesben maradtunk. Kiscica újra elcsábított, eddig sohasem volt ilyen aktív, ma pedig már harmadszorra. Szeretkezés közben bejött a takarítónő is, kissé meglepődött, aztán kiment. Engem már ez sem érdekelt. Mi pedig csak szárnyaltunk és szárnyaltunk. Soha nem értem meg azokat akik drogoznak, talán meg kellene próbálniuk a szeretkezést, ennél jobb drog nem létezik, bár nagyon függővé tesz - az igaz.
Lassan már esteledett, összeismerkedtünk egy NSZK sráccal, aki szintén itt lakott. Vacsorázni már együtt mentünk. A srác nem győzött álmélkodni, hogy mennyi kaját megzabáltunk Szurakival. Két étteremben is ettünk. Hazatérve alig tízóra lehetett, mikor elaludtunk.
Szomszédunk, a német srác még elment a bárba inni.
Éjfél előtt kicsivel Szuraki rázott, hogy ébredjek. Az Cabanánk magasan lévő kicsi ablaának szúnyoghálóján jól át lehetett látni a szomszédos kunyhóra. A Cabana kicsi ablakán lévő redőnylécek hiányozta, a szúnyogháló le volt tépve. Aztán megjelent egy fekete kéz és fej, erőteljesen tuszkolta be magát a kicsi ablakon. A szoba az NSZK srácé volt, akivel vacsoráztunk. Most mit csináljunk? Már fogtam a kezemben a machete-t és kimentem, Szuraki pedig elrohant rendőrökért. Kiscica is felébredt, bementem hozzá, de mire vissza kijöttem a betörő már eltűnt. Baromi gyors volt. Az ajtón távozott, fél percet sem volt bent. Rövidesen megjöttek a rendőrök Szurakival és az NSZK srác is előkerült. Szuraki elmondta magyarul mit látott, én elmondtam angolul az NSZK srácnak, az pedig spanyolul a rendőröknek. Elég jó személyleírást adhattunk a rendőröknek, mert alig 1o perc múlva hozták az ürgét. Kétségkívül ő volt a betörő. 8-1o percig tagadott, majd beismerte. Karperecet felrakták rá és elvitték. Mi pedig elég sokáig tárgyaltuk az eseményeket majd álomba zuhantunk.
Február 6. Hétfő (Naplóbejegyzés)
Reggel fél 1o-ig aludtunk, majd együtt mentünk vásárolni. Vettünk konzerveket és a piacon gyümölcsöket. Kiscica vetetett velem egy nagy papayat, kősőbb kiderült, hogy ehetetlen. Reggelire konzerveket ettünk rengeteg zöldpaprikával, kenyérrel és gyümölcsökkel. Vettünk valódi narancsból készült narancslevet legalább 4 litert. Reggelinél összevesztem Kiscicával, így Szurakival lementünk a partra. Frissen szerzett machete-inket 2 órán keresztül éleztük és ahogan lejött róla a rozsda kiderült, hogy az enyém eredeti angol gyártmányú. Kiscica is lejött a partra.
Láttam halakat a vízben és gondoltam lecsapok néhányat a machete-vel. Azonban ahogyan belecsaptam a tengerbe, a víz elvezette a lapos vasat és a penge beleállt a sípcsontomba a térdem alatt. Szétnyílt a bőr és látszott a sárgás csontba is behatoló mély vágás. Kisétáltam a vízből, a lábamon lassan majd egyre intenzívebben folyt a vér. Kiscica elsápadt, majd aggódva futott hozzám. Nem fáj, mondtam neki és leültem a törölközőmre. Majd végignéztem a véres lábamon, ajkaimon enyhe zsibbadás lett úrrá, kicsit szédelgett a fejem, aztán nem emlékszem többre mert elájultam. Talán csak 5 percre, de elfoszlott a szuparman image-om. Miután magamhoz tértem, rámjött a hasmenés is. Tengervízzel többször kimostam a sebet, majd a nyitott sebet hagytam a Nap szabad prédájára. Nincs az a kajak baktérium ami a sós tengervizet meg a tűző napot kibírja.
Délután feketéző kubaiakat kerestünk, akiktől fekete korallt lehet vásárolni, de nem sikerült megtalálnunk őket. Ezek a kubaiak a parti fövenyen sétálnak és kagylókat, csigákat, korallokat árulnak.
Késő délután pihentünk, majd este telefonáltunk Havana-ba. Beszéltem Javier-rel és kiderült, hogy több mint 1oo pesom van nála, amit kapott az eladott cuccokért. Illéssel is beszéltem, szerdán megyünk fel hozzájuk. Néhány cuccot náluk hagyunk, majd és irány Viňales. Jelenleg 3 peso az összvagyonunk, a többi Certificado és dollár. Valamit megint el kell adni.
Telefonálások után utolsó fillérjeinket is elköltve ettünk egy fagyit, ez nagyon finom volt. Aztán vissza a házikóba és már 1o óra felé lefeküdtünk. Most ülök az ágyamon a falnak támaszkodva, mellettem Kiscica alszik mint a bunda. Szuraki az ágyán szintén legalább 3o méter mélyen horpaszt. Erről a napról röviden ennyit. Én is lefekszem.
Február 7. Kedd (Naplóbejegyzés)
Hajnalban ébredtem, kibújtam az ágyból és lementem a partra. Még sajgott a lábam, de edzésen azt tanultuk, "ha fáj, ne vedd észre". Rádolgoztam, futással kezdtem, de hamar vérezni kezdett a sebem, így egy tengerfigyelő vasszerkezeten felhúzódzkodásokat és lábemeléseket csináltam. Amint Szuraki is felkelt és elmentünk machete-vel kókuszt szedni. Egy nagy csomó kókusszal tértünk vissza, ez lett a reggelink. 8.1o-re kimentünk a térre találkozni a muchacho -val aki a fekete korallokat árulja. Jött is a srác vigyorogva. Elvezetett bennünket a házához, ott jó hosszú alkudozás után vettem tőle 2 óriási tengeri csigát. Két órát adtam érte cserébe. Haza kellett jönnünk még csereáruért és vissza. Most már Kiscica is jött velünk. A srác végigvezetett benünket az egész falun, aztán kikötöttünk egy korallosnál. Cseréltem pólóért és óráért fülbevalókat, nyakláncokat. Szuper jók. Egy nagy halom népi pesot is kaptunk, így megint lett egy csomó pénzünk.
Délben napoztunk a medence mellett, megírtam néhány képeslapot, ettem is. Kiscica nem akart szeretkezni, ettől szar kedvem lett, így lementem a tengerpartra. Elkezdtem futni Havana felé a homokos fövenyen mezítláb, egy szál fűrdőgatyában. Az energiámat ki kellett futni magamból, 6-8 km-t futottam odafelé majd vissza. Aztán kicsike csigákat szedtem nyakláncot fűzni. Felmentem a Cabana-hoz ittam kókusztejet, befaltam 2 kókuszt, majd Kiscica elhívott fürödni. Fűrdés után úgy el lettem csábítva, hogy csak lestem. Nagyon hosszan szeretkeztünk. Szurakit a gutaütés kerülgette, mert vacsoraidő volt és enni akart. Gyors tusolás és irány kajálni. Egy adag az étteremben fél csirke, hozzá krumpli. Szurakival fejenként 4 adag csirkét ettünk meg...!!! Kiscica egy adagot félig. A pincérek összeszaladtak és nem akartak hinni a szemüknek.
Kaja után Kiscicával sétáltunk este 1o-ig a parton, majd vissza a bungallóba ahol én csiganyakláncot fűztem. Már elmúlt éjfél, a naplómat írom. Kiscica mélyen alszik, kilátszik a takaró alól a lába. Tök jó barna már. Azt hiszem már én sem bírom sokáig. Megmosom a fogam és alszom.
Február 8. Szerda (Naplóbejegyzés)
A pincérek annyira értékelték tegnapi csirkeevési teljesítményünket, hogy az egyik bejött ma reggel a hotelba elmesélni a személyzetnek, hogy ilyet még nem látott..!! Áradozva jöttek hozzánk gratulálni, először nem is értettem mi a bajuk.
A láncom, amit tegnap fűztem, sikert aratott és ilyen kell mindenkinek. Így ma kagylószedés délelőtt. Nem is reggeliztünk. Délután 1-ig szedtük az apró csigákat, kagylókat a nyakláncokhoz, majd a hotel úszómedencéjénél kiterítettük száradni és újra nekiálltam felfűzni. 3 láncot fűztem, így a tegnapival együtt már 4 van.
Úgy terveztük, hogy du. 2-kor hagyjuk el a hotelt, de a napozás és pakolás miatt 3 lett belőle. Elbúcsúztunk Silától is. Ő egy kubai csaj, aki beszél jól magyarul. Az első férje magyar volt. Most a recepción dolgozik.
Felmálháztunk és kisétáltunk a főúthoz és fogtunk egy taxit. 9 pesoért vitt be Havana-ba a Hotel Sierra Maestra elé. Meg volt beszélve Illésékkel, hogy ma 1o-17 óra között valaki biztosan van otthon náluk. Sehol senki. Majdnem 3 órát vártunk, mire kiötlöttük, hogy ma nem Havana-ban fogunk aludni. 6-kor felhívtam Javier-t. Az anyja vette fel a kagylót és beolvasott papírról egy angol nyelvű mondatot. Nagyon nehezen értettem meg. A jelentése nagyjából az volt, hogy Javier éppen fűrdik, 1o perc múlva hívjam újra. 1o perc múlva újra telefonáltam és megbeszéltük, hogy a cuccok jórészét ott hagyjuk nála. Kerestünk taxit, de elég reménytelen volt, végül leszólított benünket agy kubai ürge. Felajánlotta, hogy segít taxit keresni, de végül ő vitt el a kocsiján Javier háza elé. Adtam neki érte egy doboz cigit.
Javierrel lerendeztük az üzletet. 182 pesot kaptam. Több mint egy órát dumáltunk, kirámoltuk a felesleges cuccokat aztán elköszöntünk.
Sokáig kerestünk taxit, végül egy óra leforgása alatt találtunk egy autót ami levitt minket El Salad-ig, ami Havana-tól 26 km-re fekszik a tengerparton. Eredetileg Soroa-ig akartuk eljutni, de csak ez jött össze.
Már sötét volt és nagyon késő, amikor megérkeztünk. Bementünk a motelbe, de a szobák túl drágák voltak. Kerestünk egy taxit, de nem volt sehol. Egy hülye pénzéhes Turistaxi volt csak a hotel előtt, de elküldtük a francba, 4o dollárba került volna.
Körülnéztünk a villa körül. A tengerpart sziklás, egyébként szép vidék. Végül egy kellemesnek látszó füves területen lepakoltunk. Összesen kettő hálózsákunk volt. Kiscicával együtt aludtunk az enyémben. Nekem tetszett, neki kevésbé. Szinte minden testhelyzetet kipróbáltunk, a fenekem néha nekem is nagyon elzsibbadt. Én hanyatt feküdtem és bámultam az eget. Ma a csillagok gyönyörűen ragyogtak a kristálytiszta égbolton.
Február 9. Csütörtök (Naplóbejegyzés)
7 óra felé felébredtünk. Ketten egy hálózsákban nem túl tágas. Főleg úgy, hogy a cipzár teljesen fel volt húzva. Kiderült, hogy egy baseball pályán aludtunk. Ezért volt olyan jó síma a fű. A tengeri párától a hálózsák vizes volt kívülről. Szuraki hálózsákja nyitva, ő pedig sehol. Összepakoltuk a hátizsákokat és egy fa alá állítottuk. Szuraki épp jött visszafelé, a tengerparton volt. Mi is
