Közben az egyetemi kollégiumban laktam Hetti jóvoltából és minden egyetemista rendezvényben és buliban benne voltam. Felvettem az egyetemista feelinget és irigyeltem a diákokat akiket felvettek. Nap mint nap tanultam a felvételi tárgyakat. Mivel mezőgazdasági szakközépiskolából jöttem, így biológia és szakmai tágy volt a felvételi. A biológia felvételi nem más mint állattan és növénytan, a szakmai tárgy pedig szarvasmarha tartás-technológia c. tárgy volt. Ezen tanszékek körül sürögtem amikor “lófráltam” munkaidőben. Beszereztem a jegyzeteket, megismertem a tanárokat, gyakorlatvezetőket és betartottam amit Lenin mondott: tanultam, tanultam, tanultam.
A lányoknál nem lehetett örökké laknom, mert ugyan nem mindegyiknek volt mindig barátja, de volt úgy, hogy mind a háromnak egyszerre volt barátja. A barátokat zavarta, hogy én lakom kedvesükkel egy szobában, így megoldás kellett. Egyébként a barátok váltogatódtak. Érdekes volt nap mint nap meghallgatnom, ki mikor kivel ismerkedett meg, mikor és miért szakítottak. Ha pszichológus lennék, azt hiszem igen érdekes és értékes tapasztalatokra tettem szert a nők világából.
Egér barátnőm többször feljött hétvégeken és a lányok szobájában laktunk, az ágyakat némi szobaátrendezéssel össze lehetett tolni franciaágynak és így máris hitvesi lakosztállyá vált. A folyosón volt a közösön kívül egy egyéni tusoló is, ahová be lehetett zárkózni, szóval minden luxust kielégített a kollégium. Még a Szilvesztert is így töltöttük Egérrel kettesben a kollégiumban.
Szóval, lassan találtam egy másik megoldást, hogy a lányoknak ne legyek örökké a nyakán. Így történt, hogy megismerkedtem Csabival.
Csabi a küzdőművészetek nagy művelője, Matti tanítványa minden nap a focipályán edzett. Gyakran én is lementem a focipályára, bár én az erdei edzéseket jobban szerettem. Mi a kyo-ban kemény tárgyakon “zsákoltunk”, megszoktam a fák törzsét ütni és rúgni, csonthártyám a sípcsontomon nem volt már érzékeny, seiken-jeimet vastag szarus bőr borította. Valahogyan úgy történt, hogy a pázsiton futás után izotóniás kilégzéses (Ibuki) formagyakorlatokat ( San Shin No Kata) csináltam és a pálya másik oldalán egy másik fazon is formagyakorlatozott. Hát megismerkedtünk. Egy család jeligére átköltöztem Csabiékhoz “csövezni”.
A kollégiumi életet mi sem példázza jobban, mint az én életem. Többnyire földön aludtam matrac nélkül egy síma hálózsákban. Ha valaki nem volt bent, akkor ágyon tudtam aludni. A lányoknál a lányok gyakran barátjukkal aludtak, úgy szinte mindig volt üres ágy. Csabiéknál még eggyel többen is voltunk. mert Lucy nevű kubai lány is gyakran aludt ott Sziszivel, szobatársunkkal. Szóval időnként öten voltunk.
Izgalmas része volt ez az időszak az életemnek. Dolgoztam a tanszéken, kőműves mellett segédmunkás voltam, csöveztem a kollégiumban és a diákok életét éltem, napi rendszerességgel edzettem, jártam az egyetemi bulikra.
