Augusztus 2. Szerda. Naplóbejegyzés

 

A kocsi személyzete reggel nagyon korán ébresztett bennünket, úgy hajnali 4 óra felé és összeszedték az ágyneműket. Kiscica lejött az én ágyamra és kibontottunk egy hálózsákot, azzal takaróztunk és aludtunk tovább 7-ig. Ettünk egy kevesert reggelire és a vonat 7.4o-re befutott Shanghai-ba. Pontosan érkeztünk.

Az állomáson meglepetés várt bennünket, kijöttek Jánosék elénk. Dávidnak teljesen be volt dagadva a lába. Nehézkeden kikeveredtünk a peronokról az állomás előtti térre és egy félóránkba került amíg találtunk egy buszt a centrum felé. Dávidnak orvos kellett, nekünk pedig a  csomagot kellett eljuttatnunk a Shanghai -i Magyar Konzulástusra. Így elindultunk megkeresni a Union Building épületét. Egy óra alatt sikerült odatalálnunk, bár ez csak távolról közelítette a céltudatosságot. A 14-en volt a magyar konzulátus. Egy kínai tisztviselő fogadott. Beszélt magyarul. Megkínált kávéval, teával és beszélgettünk. Átadtam a dobozt amit Pekingből küldtek, magyar nyelvkönyvek és kazetták voltak benne. A konzul éppen szabadságon volt, így a kínai helyettesítette. Szimpatikus fazon. Elmondta merre tudok jegyet venni Canton felé, Dávidot pedig elkísérte a kórházba. Ez volt a legfontosabb. Kiscicával mi elrohantunk jegyet venni. Félóra alatt elintéztük a jegyvásárlást, nem sikerült ahogyan terveztem, csak Hangzhou-ba volt jegy. Canton-ba csak 9-én lett volna leghamarabb. Remélem Hangzhou-ban majd kapunk helyet Canton felé. 

Jegyvásárlás után visszamentünk a Union Buildingbe és a követségen megittunk mégegy teát, egy csomó információt kértünk és kaptunk sok egyéb dologról a kínaitól, majd elköszöntünk.

MIvel Dávid kanadai állampolgár, lenéztünk a 4. emeleten lévő kanadai konzulátusra. Nem volt olyan szívélyes a fogadtatás, mint vártuk. Dávid mankót kért a lábához. A konzulátuson ez egy órás tökölődésbe és kérdezősködésbe került, de kaptunk egy címet. Elindultunk hát a megadott címre ami egy kórház volt, ott Dávid megkapta a mankóját. Az orvos megvizsgálta, minden OK, pár nap mankózás és minden rendben lesz.

 

A délutánt azzal töltöttük, hogy végigjártuk Shanghai szinte összes utcáját, legalábbis nekem úgy tűnt... Hátizsákokat cipeltük mert nem volt hol letenni. Jánoséknak biciklit kerestünk mert Nanjing-ba tekernek majd bringával. Sikerült is találni, de olyan háromkerekűt amit János akart, azt nem. 

Végül kimentünk a Peace Hotelnél lévő kikötőhöz. A hajóknál kiderült, hogy az utolsó pillanatban érkeztünk ahhoz, hogy elmehessünk a fél 6-os hajókirándulásra. Elég drága volt mert csak a szuper első osztályra lett jegyünk.

Felmásztunk a hajóra és egy személyzetis csaj megmutatta a helyünket. A hajózástól többet vártunk. Mentünk egy órát kifelé a Huang Pu folyón, aztán megfordultunk és vissza. Semmi érdekes látnivaló nem volt, csak rozsdás hajók. A naplemente azonban szép volt.

Fél 1o felé szálltunk le a hajóról és kerestünk egy buszt. Több mint egy órát buszoztunk a kollégiumig. A koleszt haveri alapon szerezték Jánosék. Dávid pekingben összehaverkodott egy franciául beszélő feketével és ő adta a címet. Itt pedig egy Dono nevű fekete segített. 

A koleszba érve vettünk az udvaron két dinnyét, bár az egyik nagyon íztelen volt. Felmásztunk a 4. emeletre és végre leraktuk a cuccainkat. Kiscicával a földre ágyaztunk mert csak egy ágy volt. Jánosék itt akarták hagyni a szobát, hogy lemennek aludni a focipályára, de nem hagytuk nekik. Aztán azt akarták, hogy az ágyon mi aludjunk, de azt sem hegytuk , mivel Dávid lába fáj. Így Dávidnak maradt az ágy. Bár szerintem a földön jobb volt. Igaz rengeteg csótány volt a szobában, idegesítő amikor álmában az ember bőrén szaladgálnak. 

Megfürödtünk és sokáig dumáltunk, majd jó későn elaludtunk.

 

Augusztus 3. Csütörtök. Naplóbejegyzés

 

Ma sokáig aludtunk, majd készülődtünk a szobában és csak fél 12-kor mentünk le reggelizni. Az eső szakadt, engem ugyan nem zavart, de Kiscica nagyon háborgott ellene.

Dávid kért egy címet Dono nevű haverjától, ezzel kell majd Canton-ban megtalálni a koleszt. Dono adott még egy Hangzhou-i címet is, ahol szintén lehet aludni. Fél 1-kor hagytuk el a Fudan egyetem kollégiumát, Dávid a lába miatt maradt, elköszöntünk tőle és Jánossal hárman elindultunk a városba.

Sokáig tartott amíg kiértünk az állomásra, ott sikerült a csomagjainkat egy zárható kulcsos csomagmegőrző szekrénybe betenni. Kerestünk helyet pénzt váltani, de sehol nem sikerült. Egész délután kóvályogtunk a városban, minden érdekes helyre benéztünk. Bementünk egy nagyáruházba a szakadó eső elől, egyébként teljesen bőrig áztunk a langyos monszun esőben. 

Jánostól este fél 9 kor elbúcsúztunk, ő ment vissza a koleszba, mi pedig az állomásra. A langyos eső továbbra is szakadt. Nem fáztunk elázva sem. 

Amíg megtaláltunk a buszt és átjutottunk az állomásra az alsó gatyánkig eláztunk és a cipőnkben is tocsogott a víz.

Az állomáson sikerült bejutnunk a soft seat váróba, ez kényelmesebb volt a normálnál, itt vártuk a vonatot. Szárítgattuk az elázott cuccainkat és átöltöztünk száraz ruhába. 

Végül 11-kor felengedtek a mozgőlépcsőn a peronokhoz és beszálltunk a vonatba. 

A vonat belseje fantasztikusan nézett ki, annyira összeköpködték a padlót, hogy úgy nézett ki mintha felmostak volna. Az ülések ragadós műbőrből voltak, az emberek meg a legalacsonyabb szintűek. Természetesen a legolcsóbb helyünk volt, így a nép legalacsonyabb szintű tagjai között élvezhettük az utazást.

A vonat zsúfolva volt emberekkel, alig fért el a fenekünk a szűk ülőhelyen, így utaztunk 4 órát Hangzhou városáig. A vonaton volt kiszolgálás és ittunk dobozos üdítőket és ettünk hozzá kekszet. 

 

Augusztus 4. Péntek. Naplóbejegyzés

 

Hajnalban 3 óra felé érkeztünk meg Hangzhou-ba. Kikeveredtünk az állomás elé, az eső szakadt itt is. Az állomás előtt találtunk egy fedett várórészt, ahol voltak padok. Összehúztunk két padot és kiterítettük rá a hálózsákokat. Sokáig nem sikerült elaludni, végül azért mégis és fél 8-ig aludtunk. Itt az a szokás, hogy külön alkalmaznak egy munkást aki síppal jár körbe és mindenkinek a fülébe sípol aki a padokon alszik, közben rugdossa őket, hogy keljenek fel mert nem lehet aludni a padokon. Ez a fazon néha kijött az állomás elé, tett egy kört, fütyörészett meg rugdosta az alvókat. Külföldiek lévén benünket nem piszkált. Így nyugodtan aludhattunk.

Ébredés után bementünk a külföldiek jegyirodájéba és vettem jeget holnap reggelre Canton-ba. Miután a vonatjegyünk rendben volt elindultunk megkeresni a Dono által adott címet. Egy háromkerekű bringás öreg nagyon ajánlgatta, hogy elszállít és nagyon olcsó árat mondott. Legyen. Felültünk a triciklire hátizsékokkal együtt, az öreg pedig elindult. Baromi kellemetlenül éreztem magam látni a sovány kis öreget tekerni a triciklit. Aztán jött egy domb és az öreg a nyeregben felállva minden erejét összeszedve próbált feltekerni, közben jó nagyot fingott erőlködésében. Nem ment a dolog felfelé, így leszállt és próbálta feltolni a triciklit, de láttam rajta, hogy az sem fog menni. Leszálltam és feltoltam a járművét a dombra, onnan meg lefelé már könnyen ment neki. A címet az öreg gyorsan megtalálta nekünk. 

Az egyetemen megkerestük a külföldiek épületét, a diák akit kerestünk azonban nem volt bent. Egy másik srác, aki az adminisztráción dolgozott segített nekünk. Mutatott egy szobát ahol lerakhattuk a cuccainkat, így megszabadultunk a nehéz zsákoktól. Elmentünk fogat mosni, aztán be a városba.

Egészen este 7 óráig Hangzhou utcáit jártuk, megnéztük a nevezetességeket, a nagy Nyugati Tavat, a bazárokat. Sikerült 15o dollárt beváltanom a feketepiacon egy srácnál. Vettem egy fényképezőgépet amit már régóta szerettem volna és Kiscicának is vettünk ruhákat. Vásárlás után visszabuszoztunk a kollégiumba. 

A sráctól kaptunk egy kétágyas szobát FEC 15-be került, de így legalább fürödhettünk is. Ledobáltuk a kétnapos ruháinkat és mentünk tusolni. 

Kiscica órákig tökölt a cuccaival. Minden újonnan vásárolt ruháját háromszor felpróbálta, elrakta, újra előszedte, teljesen el volt telve az új dolgaival. Hangzhou a selyem városa, sokféle szép selyemdolgot lehet itt kapni. 

Mire Kiscica befejezte a pakolást és divatbemutatót annyira fáradt volt, hogy bebújt mellém az ágyba és csak aludni akart. Mivel sok a csótány és a szúnyog, így a villanyt nem kapcsoltuk le. Csótányok nem jönnek elő világosban. Mi annyira fáradtak voltunk, hogy mindegy volt. Elaludtunk.

 

Augusztus 5. Szombat. Naplóbejegyzés

 

Reggel már 7 előtt elindultunk az állomásra, elköszöntünk a sráctól aki a szállást adta. Szerencsénk volt a buszokkal, mindig azonnal volt csatlakozás, így már 8 előtt az állomásra értünk. A soft seat váróba bepakoltunk és elmentem gyümölcsöt meg kaját venni. Egy órás várakozás alatt megreggeliztünk közben megjött a vonat. Hamar megtaláltuk a helyünket, itt kiderült, hogy elég szarul jön ki a helyünk. Amikor vettem a jegyet, láttam, hogy alsó meg fölső, de arra nem gondoltam, hogy 3 ágy van egymás fölött, így van egy középső hely is. Most meénk volt az alsó és fölső ágy, de köztünk volt egy középső is. 

A vonatozás unalmas volt. Elenite a táj érdekes, de egy idő után már minden ugyanolyan. Nagyon meleg is volt, csurom vizesre izzadtuk magunkat. Az idő lassan haladt.

Délben ebédeltünk meleg dobozos ebédet amit a vonaton hoztak. Rizst, hozzá húst és bambuszrügyet. Nem volt valami jó. 

Estefelé összevesztünk Kiscicával. Megint be akarja fejezni a kapcsolatunkat, aztán egy óra múlva már azt kérdezgette, hogy mi legyen a neve a gyerekünknek. (most visszaolvasva látom, hogy valamikor megszerezte a naplómat és ide beírta, hogy ezt én kérdeztem tőle...) Nőkön nem lehet kiigazodni.

Már este 1o óra van, Kiscica felment az emeletre aludni, én befejezem a naplómat és rövidesen alszom.

 

Augusztus 6. Vasárnap. Naplóbejegyzés

 

Reggel 8 felé ébredtem fel, Kiscica aludt 1o-ig. Nehezen viselhető el ez a sok vonatozás. Őrült meleg van, büdös izzadtságszag, köpködő emberek, ez van egész nap. 

A térképen méricskéltem a haladásunkat, lassan haladunk. 

Ebédre ismét dobozosat ettünk saját pálcikával. A szemetet kidobáltuk az ablakon, mindenki ezt csinálja, még a kocsi személyzete is. Összesöprik a folyosón a szemetet majd a telesöpört szemeteslapátot egyszerűen kiborítja az ablakon.

A vonat este 9 felé ért be Canton városába. Párás, trópusi meleg fogadott bennünket és akkora tömeg, hogy alig bírtunk kikeveredni az állomásról. 

Vettem egy térképet és kérdezgettem merre van a Dono-tól kapott cím a térképen, aztán kinéztem az odafelé tartó buszokat. Vártuk a 33-as buszt, mire egy srác, aki buszsofőr felajánlotta, hogy arrafelé megy és elvisz benünket a 234-es busszal. Úgy látszik ez a járat is arra járt, bár sehol nem volt feltűntetve a térképeken. Jó buli. 

Még buszt sem kellett cserélnünk, egyenesen ott tett ée az egyetem előtti utcán. De ezzel még nem oldódott meg a helyzet, mert a sötét utcákon az egyetemet nem volt egyszerű megtalálni. Végül összetalálkoztunk néhány néger diákkal és ők elvezettek az egyetemi kollégiumhoz. 

Ayena volt a srác neve, akit kerestünk, de nem volt a szobájában. Szerencsére egy órán belül előkerült a srác. Nagyon rendes volt, segített amit tudott. Először át akarta adni a szobáját, hogy ő majd keres valahol helyet. A kolesz azonban teljesen tele volt. Más szobákban is sok helyütt a földön is aludtak. Végül Ayena maradt. 

Két külön ágy volt a szobában, mindegyiken lehajtható moszkító háló, mi kényelmesen elfértünk egy ágyon. 

Letusoltunk, sokáig beszélgettünk a helyi dolgokról majd jóval éjfél után elaludtunk.

 

Augusztus 7. Hétfő. Naplóbejegyzés

 

Reggel 1o-ig aludtunk. Ayena már elment valahová. Rendbehoztuk magunkat, összepakoltunk és ettünk is. Délre előkerült Ayena és együtt bementünk a városba. A kollégiumban nem lehetett tovább aludnunk mert Ayena szobatársa ma hazajön Hong Kong-ból és nem lesz helyünk. A China Lonely Planet útikönyvben kinéztem egy Youth Hostelt és elindultunk. Nem volt olyan bonyolult megtalálni a visszautat, de nagyon messze voltunk a centrumtól és több mint egy órát eltartott amíg beértünk a város közepébe.

A Gyöngy folyón a Shamian szigetre jöttünk, itt található a Youth Hostel. A nagy melegben csuromizzadtam érkeztünk meg. A szálllásért 26 FEC-t vagy 39 RMB-t kellett fizetni. Maradtunk az utóbbinál. A legfelső emeleten kaptunk szobát. 

Először döglöttünk egy nagyot, közben állandóan jártunk hidegvízzel tusolni. A ventillátor ment maximális fordulaton, mégis a frissítő hidegvizes tusolás után percek alatt csurom izzadt lett mindenünk. Maradtunk ruha nélkül. 4o fok felett lehetett, de a nagyon párás levegő miatt sokkal melegebbnak tűnik.ű

Kiscica nekiállt mosni, én pedig lementem gyümölcsöket venni. Vettem kb 6-7 kg banánt, almát, szőlőt, őszibarackot, rizsből készült üdítőt, narancslevet. Ezeket mind megettük, majd később lementünk egy utcai étterembe enni. Nagyon finom volt, de kissé drága. Édes-savanyú disznóhús darabok rizzsel és szintén apró disznóhús darabok sok pirított zöldséggel, bambusszal. Kaja után vettünk egy másfél literes hideg Cola-t és felét egyből lenyeltük. Aztán sétálgattunk a Fehér Hattyú Hotel légkondícionált épületében. Végignéztük a kirakott festményeket, szobrokat, műtárgyakat. Olyan a Fehér Hattyú alagsora mint egy múzeum. És természetesen kellemesen hideg van.

Ahogy kiléptünk a szabadba akár egy szaunába léptünk volna be, megcsapott a párás, meleg levegő. 

Éjfél után értünk vissza a szobánkba. Kiscica levágta a hajamat, fürödtünk, aztán hajnali 1 felé lefeküdtünk. Valószínűleg holnap megyünk Macau-ra.