Ösztönállat

Szeptemberben nyakamba vettem Gödöllő utcáit és egy építkezésre betérve megismerkedtem Mészáros pali bácsi építési vállalkozóval, aki szintén saját házát építette. Szeptembertől rendszeresen nála dolgoztam, gyakran Tibivel és Tamással. 

 

Egyetemisták között jártak az információk és megtudtam, hogy lehet üzletelni Lengyelország felé is. Őszre az építkezéses munkák megfogytak, így üzletelés felé kellett fordulni. Novemberben utaztam először vonattal Lengyelországba.

A Magyarországon készült gépi kötött sapka és sál volt a termék melyet Lengyelországban azonnal el lehetett adni. Egyik felsős diáktársam családi vállalkozásban ilyen termékeket készített, jól bevásároltunk tőle és vonatra fel. Irány Katowice. A lengyel határ utáni első állomáson üzletelős lengyel asszonyok szálltak fel a vonatra és minden árunkat megvették. Mire megérkeztünk Katowiczébe már mindent eladtunk.

 

Katowiczébe megérkezvén Tamás barátommal álltunk a vasútállomás előtti téren és néztük, hogy merre is induljunk a piac felé. 

Az állomásról egy lépcsőlejáró vezetett lefelé, előtte tér, szemben pedig buszmegállók. Egy középkorú ember rohant lefelé, hogy elérje a buszt hármasával szedve a lépcsőfokokat, vállán átvetve egy bőrtáska. Az utolsó 4-5 fokot egy ugrással teljesítette, de megbicsaklott a lába és a lendületes lefelé lépcsőzésben kapott impulzussal a földön landolt. Úgy esett, hogy a táska a teste alá került és csúszott legalább 1o métert. Az egész látvány görcsös röhögésre inspirált benünket és Tamással annyira rázott benünket, hogy  a hasunk is belefájdult... hát ilyen volt akkor a mi életfelfogásunk. Egyébként semmi baja nem lett az embernek.

 

Később megtaláltuk a piacot, ahol ezüstróka prémet kellett vásárolni a szerzett sok Zloty pénzünkön. Ezeket a prémeket Magyarországon jól el lehetett adni, de a legjobb piaca Austriában volt. 1,5oo Schillinget is megadtak egy prémért. Ha összeszámolom több mint tízszeres szorzó jön ki.

 

1987 ősze és 1988 tavasza között rendszeresen jártunk ki Lengyelországba. Odafelé eleinte gépikötött sapka-sál, majd később csak dollárt vittünk. Elképesztő árat megadtak az USD-ért. A piacon kapott pénzből ezüstróka prémet vettünk, amit Bécsben szőrmeboltoknak adtunk el jó pénzért.

1987 őszén mindig vonattal mentünk és repülővel jöttünk haza. Olyan magas árat fizettek meg az USD-ért, hogy Katowice - Warsaw repülőjegy 1 azaz EGY USD-ből jött ki. Warsaw - Budapest repülőjegy pedig 2.65 USD -ből került ki. Ez hihetetlen volt. Életemben először akkor ültem repülőn amikor így jöttünk haza. 

 

A késő őszi és téli időszakban semmiféle egyéb munkalehetőség nem volt, így hát üzleteltünk.

A nyáron Bulgáriában megismert Beataval szeptembertől leveleztem és novemberben meglátogattam. Katowiczében tanult iskolában és Lublinecben lakott. Annyira szép volt, hogy nem tudtam nem találkozni vele. Egérbe továbbra is szerelmes voltam, de ez valami egészen más kalandérzés volt, hát hagytam magam. Október és május között 1-2 hetente mentem Katowicébe és olyankor Beatanál aludtam. Kedvesek voltak a szülei és jól elbeszélgettünk, sétálgattunk, bemutatott a barátainak. Megismertem Lengyelországot az ő szemszögével.

 

Decemberben Mike beváltotta ígértetét és eljött hozzánk látogatóba. Majdnem 2 hetet töltött velünk Magyarországon. A kollégiumban lakva bejártuk Budapest nevezetességeit, Karácsonykor velem maradt a szüleimnél és kirándultunk Kaposvár, Pécs, Keszthely környékén. Szilveszterkor Tibivel, Tamással, Egérrel Leányfalun gyermekkori barátnőmnél Tildánál volt hatalmas szilveszteri buli. Jó nagy társaság jött össze.

Mike csak január elején repült vissza Londonba. Megígérte, hogy amikor van kedvem kimenni segít munkát szerezni Londonban. 

 

Januárban ismét vizsgaidőszak. Lázas tanulás, puskák gyártása és ismét sikerült abszolválnom egy félévet. 

 

Pali bácsi háza 1988 tavaszra elkészült, ő pedig bemutatott bennünket Béres Katinak, aki a Katipark cégével Gödöllő parkjait gondozta. Első munkaként egy erdei utat kellett megtisztítanunk ahová illegálisan lerakták a szemetet. Döglött állatoktól kezdve minden elképzelhető szemét volt, ezt konténerekbe raktuk. Olyan hatékonysággal és erőbedobással dolgoztunk, hogy a felajánlott egyösszegű pénzt rekordidő alatt megdolgoztuk. Több ilyen szeméttakarítási munkát végeztünk el Kati teljes megelégedésére és felajánlotta nekünk az állandó parképítési munkát. Elfogadtuk.

 

Nyár elejére sok-sok munka után félretettem 2o,ooo Ft-ot. Anyukám privát kölcsönt vett fel Apám tudta nélkül és további 15,ooo Ft-ot adott hozzá, így megvettem életem első autóját. Egy kb 15 éves Fiat 85o -est, valódi nyugati autó. Igaz volt benne kb 4oo,ooo km is, de mégiscsak az én autóm volt. Korábban próbálkoztam többször Apámnál, hogy megkaphassam a régi Lada autóját, mivel megjött neki az új, de inkább eladta mert szüksége volt a pénzre. Most azonban saját autóm lett és Dínó becenévre kereszteltem. Úgy döntöttem megváltom vele a világot. 

 

Sokszor mentem a Dínóval Lengyelországba, Beataval gyakran találkoztam. Volt azonban a Dínónak egy rossz tulajdonsága. Ette az ékszíjat. Akkoriban 5o Ft volt egy ékszíj és egy lengyelországi úton kb 1o db-ot evett meg. Le kellett volna cserélni az ékszíjtárcsát, de nem volt ilyen sehol, így vittem magammal megfelelő mennyiségű tartalékot. Éjszaka, esőben, havazásban csukott szemmel is 2-3 perc alatt tudtam ékszíjat cserélni. 

 

A Katipark munkaautót is biztosított, egy sárga trabantot utánfutóval. Ezzel vittük a szerszámokat és ezzel jártunk dolgozni. Az egyetem mellett szabályosan állandó munkahelyünk volt. Gödöllő összes közterületén mi nyírtuk a füvet.

Júniusi vizsgaidőszak után továbbra is Gödöllőn maradtam és dolgoztam amennyit csak lehetett. Vizsgák letétele után Egér is feljött velem dolgozni és júliusban dolgozott velem a parképítésben. 

 

A lengyel repülőjegyárak olyan alacsonyak voltak, hogy lehetőséget adtak arra, hogy bejárjam a világot. Tanultam és minden erőmből gyűjtöttem a pénzt.

1988 nyarán néhány kaposvári hazautazástól eltekintve dolgoztam Gödöllő parkjaiban.