1992 július 11-től Judit életem része lett. A nyári programok,
kirándulások egymást követték, boldog és felhőtlen életet éltünk.
Szeptembertől Judit elfogadott egy munkát a Coopers and Lybrand
könyvvizsgálló cégnél, így minden reggel Gödöllőről én szállítottam be
Budapestre a Lövőház utcába, délután pedig mentem érte. Olyan érzésem
volt, mintha a gyerekemről gondoskodnék és nem volt teher a vele való
foglalkozás és a ráfordított idő.
A cégem jól ment. Boldog voltam, de még mindig ott motoszkált bennem a
gondolat, hogy az Egérrel eltöltött 11 év hogyan is íródhat felül
Jucóval ilyen hirtelen. Igyekeztem nem gondolni erre. Egér egyébként
augusztus végén feljött az anyukájával és elvitte a cuccait a
lakásból. Judittal éppen Horvátországban voltunk. Úgy éreztem, még
bárhogyan alakulhat az életünk Egérrel is, de Judit egyre jobban
minden zúgát betöltötte az életemnek. Egér mindent alávetett a
szakmájának, ki nem hagyott volna egyetlen előadást sem a főiskoláján,
hétvégente haza kellett utaznia Kaposvárra az anyukájához, hétközben
pedig hosszas könyörgések árán lehetett kicsikarni belőle, hogy
egyszer-egyszer nálam aludjon Gödöllőn. Ezért is voltak folyamatosan
barátnőim, mert Egér nem töltötte be az életemben tárulkozó sok apró
kis űrt.
Judit egészen más volt. Ő mindent betöltött. Megismerkedésünk harmadik
napjától együtt aludtunk, fel sem merült, hogy másképpen is
lehetséges.
Szeptember 27-én nagy utazásra indultam. 7 hétre DK-Ázsiába.
Tamás barátommal először Bangkokba repültünk, onnan Samui szigetére.
Szeptember 28-tól, közel 2 héten át Samui szigetén voltunk és
többnyire motoroztunk.
Samui szigete Thaiföldön Bangkoktól 1 órás repülőútra délre egy 2o-25
km átmérőjű terület a Sziámi öbölben, tengerpartján körbevezető út kb
1oo km, legmagasabb hegycsúcsa 7oo méter körüli. A sziget belseje
trópusi növényzet, hegyes, vadregényes, vízesésekkel, gyönyörű
természeti jelenségekkel tarkított és változatos állatvilággal
belakott biotóp.
Októberben megjönnek az esők és minden nap kisebb-nagyobb esők vannak,
melyektől gyakran a kisvárosok utcáin is áll a víz. Előfordul, hogy
térdig érő víz borítja az utcákat.Tamással erre a gyönyörű szigetre
érkeztünk.
Samui térképén a Chaweng Beach-et néztem ki és a reptéri kisbusszal
odavitettem magunkat. A szigetnek ez a legjobb helyen lévő és
legmozgalmasabb élettel rendelkező strandja, itt vannak a lényegi
programok a szigeten és ez tekinthető központi helynek. Ide jöttünk.
Több szálláshelyre benéztünk, végül a Coconut Grove nevű hely mellett
maradtunk és elfoglaltuk kényelmes bungallónkat.
Amint megvolt a szállás, azonnal elindultunk és motort béreltünk egy
kereskedőnél. Honda XR 25o -t választottam, ez fogja bírni a hegyeket.
Már első nap nekimentünk a hegyi utaknak. Az átázott vörös talajon a
motorok csúszkáltak alattunk, néhol nagyokat estünk.
A szigeten töltött 2 hét alatt minden nap az őserdőben barangoltunk és
a hegyeket, vízeséseket, látnivalókat mind bejártuk. Néhol nem volt út
és csak az erdőben állatkodtunk, néhol vízmosásokban, patakmederben,
gázlókban próbálgattuk, mire képesek a motorok.
Előfordult, hogy egy esésnél letört a kuplungkar, előfordult, hogy
elszakadt a lánc, előfordult, hogy egy szögesdrót leszedett a motorról
amikor beleszáguldottam. Minden létező élményt átéltünk. Reggeltől
estig motoron voltunk az esőerdőben. Olyan helyekre mentünk be, ahová
józan embernek eszébe nem jutna. Voltak utak, ahol emberfejnyi köveken
45 fokos emelkedéssel mentünk, egy ilyen helyen Tamás majdnem meghalt.
Egy kő feldobta a motorja első kerekét, ahogyan elveszítette az
egyensúlyát, ráhúzott a gázra, így a motor felugorva hátra szaltót
dobott és a keskeny út melletti fákon akadt fenn. Tamás pedig hanyatt
hátraesett az éles kövek között - Isteni szerencsével - az egyetlen
lapos kőre...
Én feljebb jutva vártam az első olyan helyen, ahol megállhattam, de
nem jött. Leállítottam a motort és a dzsungelban néma csönd... baj
van, gondoltam. Leszálltam és visszagyalogoltam.
Tamás éppen felállni próbált a kőről, de még mindig nem kapott
levegőt. Pontosan háttal esett a lapos kőre és ilyenkor egy darabig
nem tud rendesen levegőt venni az ember. A 16o kg-os motor fejjel
lefelé lógott fennakadva a növényzeten és folyt belőle a benzin.
Hatalmas munka volt visszatenni az útra.
Én magam is hatalmasakat estem. Egyik nagy esésem egy hatalmas nagy
lapos kőfelületen volt, amit apró kavicsok borítottak. Az eső lemosta
a kőpadról a talajt és sok picike kavics maradt rajta. Hatalmas
lendülettel jöttem felfelé a meredek, sáros, csúszós őserdei úton,
majd hírtelen ráértem erre a kőpadra,...olyan volt, mintha apró
golyócskákon mennék....bumm. Akkorát estem, hogy a motor hátuljára
rögzített táskámban lévő teleobjektív is kettétört.
A motorokat 2-3 naponta szervízbe kellett vinni kicserélni a törött
alkatrészeket, a bérbeadó nem tudhatta meg, milyen igénybevételnek
vannak kitéve. Előfordult, hogy elszakadt a lánc, és 15 km-t kellett
tolnom a hegyi utakon a szervízig a 16o kg-os motort. Igen jó
állóképességi gyakorlat...
Esténként a Chaweng Beach selymes homokján végigjártuk az öblöt és a
homokra kiköltözött éttermek valamelyikében tengeri halakat és rákokat
ettünk.
Vacsora után éjszakánként gyakran ültem ki a part homokjára és
bámultam a csillagokat, néztem a félelmetes és titokzatos lustán mozgó
fekete víztömeget.
Sokat, nagyon sokat gondolkoztam az életemen. Egér képe ott lüktetett
még bennem, Judit azonban minden ponton többet nyújtott. Erről az
útról úgy kell hazatérjek, hogy döntöttem és onnan már nem fordulhatok
többé vissza!
Úgy éreztem Judit feltette rám az életét és ez a felelősség egyre
jobban a hatalmába kerített. Olyan volt mint a lányom, a szeretőm, a
feleségem, vagyis számomra a mindent betöltő MINDEN. Feleségül fogom
venni és gyereket akarok tőle. Ezt ott döntöttem el a Chaweng Beach
homokján éjszakai merengéseimkor.
Október 11-én Hong Kong-ba repültünk és 4 napig bóklásztunk Tamással a
városban. Bejártuk a város érdekes részeit, rengeteget gyalogoltunk és
nagyokat ettünk. Hong Kong az én kedvenc városom, szerintem a világ
egyik legérdekesebb helye. Levegője nem szennyezett, mert a tengeri
szél elviszi az autók által kibocsájtott szmogot. Oly sok látnivaló és
oly sok élvezetes kaja található Hong kong-ban, hogy egy életen át nem
únnám meg. Elektronikai piacon megvettük a legújabb csodákat és
felszereltük magunkat otthon nem elérhető dolgokkal.
Október 15-én utaztunk át Kínába. Canton tipikus dél-kínai
forgatagában kezdtük a híres Kantoni Vásár végiglátogatásával. Minden
gyógynövényeket forgalmazó cég standját megnéztük, mintákat
gyűjtöttünk be, katalógusokat hoztunk. Egy hetet töltöttünk Kantonban.
Akkoriban csak gyógynövényeket forgalmaztam, abból is különleges kínai
gyógynövénykészítményeket. Kiváló alkalom volt a vásáron egy helyen
megnézni az összes gyártót.
Kantonban eltöltött egy hét után direkt járattal Changchun-ba
repültünk Kína észak-keleti részébe, Mandzsúriába. Ez a Ginseng hazája
és számtalan kínai gyógynövény-készítmény itt készül. Ebben a régióban
van Kína legtöbb gyógynövényes termékgyártója és több partnerünk is
van itt. Ezeket a partnereket látogattuk meg. Partnereink kitettek
magukért, folyamatosan gyárlátogatásokat és evészeteket szerveztek,
masszázsszalonokat és szaunákat látogattunk.
Egyik este programot szerveztek nekünk a cég székhelyén. Bemutattak
engem egy nagyon csinos egyetemista lánynak. A lány édesapja a
Changchun-ban lévő Audi gyárnak az igazgatója. Ez a gyár több autót
gyárt, mint az összes autógyár együttvéve Németországban. Ms. Wang
Xi-vel táncoltam egész este. Mint később kiderült, barátaim nem
véletlenül hoztak vele össze. Jól ismerték Kína és a keleti világ
iránti szenvedélyes és elkötelezett szerelmemet. Ehhez járna egy kínai
feleség is. Kínában a legszebb, legédesebb és legszenvedélyesebb
lányok Mandzsúriában élnek. Wang Xi elbűvölt bájával és rugalmas
alakjával, okos szemeivel. Odaadóan símult hozzám tánc közben.
Kínában vidéken szigorú erkölcsi normák vannak, egy lány nem lehet
kettesben férfival a házasság előtt. A nyugatias városokban persze
másképp van, de Changchun régi erkölcsi normákat diktáló város. Este
elbúcsúztam Wang Xi-től.
Másnap újra gyárlátogatások és szakmai programok, majd Wang Xi jelent
meg a Chang Bai Shan Hotel recepcióján egy hatalmas csokor virággal.
Pontosan akkor, amikor visszaértünk a délutáni programról. Adott két
puszit, átadta a csokrot és megígértette velem, hogy visszajövök
hozzá. Várni fog.
Soha többé nem találkoztam vele...
Másnap elhagytuk Changchun-t és Hong Kong-ba repültünk.
Újabb 3 napot töltöttünk Hong Kong-ban. A kettétört teleobjektívemet
nem tudták megjavítani, így visszaadták a szervízben, ki kellett
dobnom.
Egyik séta alkalmában a Star Ferry Kowloon kikötője mellett egy
ajándékboltban kínai kaligráfiás képeslapokat találtam. Ai - szerelem
volt a lapra szépen ráfestve.
Megvettem ezt a lapot és kiültem Kowloon kilátóhelyén az űrmúzeum
mögött egy padra. Hong Kong szigetének tengerfrontját és ezt a kézzel
festett képeslapot nézegettem.
Egér, Jucó, és most Wang Xi. Voltaképpen mit is akarok, kit is akarok?....
Jucó nyert, Jucót akarom! Visszamentem a Nathan Roadon Prince Edward
metromegállónál lévő hotelünkbe és felhívtam Jucót telefonon. Ilyenkor
bent van a Coopersnél.
Sikerült elérnem.
- Szeretném ha a feleségem lennél. És gyereket is akarok tőled! -
mondtam Jucónak.
- Rendben. Szeretlek! - válaszolta
- Én is nagyon szeretlek! Hiányzol.
Talán, ha nem is pontosan ezekkel a szavakkal, de ez volt a
beszélgetésünk. Megkönnyebbültem és kitűztem életem legnagyobb célját.
Megházasodom és gyerekeim lesznek. Jucótól.
November 3-án átrepültünk Thaiföldre és még 3 napot ott töltöttünk,
végül November 7-én érkeztem haza Magyarországra.
Jucó várt a repülőtéren. Boldog voltam, hogy 7 hét után újra láthatom.
Szeptember 27-től November 7-ig távol voltam, de meghoztam életem
legfontosabb döntését.
Judit mindenben igazodott hozzám, alkalmazkodott a gondolataimhoz,
terveimhez, vakon követett.
Novemberben történt valamikor, hogy Budapesten Jucó Csalogány utcai
lakásában leültünk az édesanyjával és bejelentettük neki, hogy össze
fogunk házasodni és gyerekünk lesz.
- Jól meggondoltátok? - kérdezte.
- Igen. - válaszoltuk.
December közepén kiderült, hogy Judit terhes lett. Ez lett életem
legfontosabb és legkedvesebb karácsonyi ajándéka.