HTML

Ösztönállat

Életem nagy kalandja: mely ösztöneimet, érzéseimet, szerelmeimet, boldogságomat, fájdalmaimat, gyűlöletemet és véget nem érő felfedezéseimet illeti.

Friss topikok

Címkék

az (1) első (1) nap (1) Címkefelhő

Archívum

Életem Fonala - Romániai Üzletelés

2011.08.01. 23:31 GeorgeJuhasz

1986 augusztus utolsó napjaiban megérkeztem az egyetemre immár egyetemi hallgatóként. Elfoglaltuk a kollégiumi szobákat. Már jól ismertem a kollégiumi életet, de immár hivatalos lakója lettem. Minden 3 ágyas szobába egy szovjet diákot osztottak be. Sági Tibi és Dmitrij Jaroscsuk lettek a szobatársaim. Tibivel együtt voltunk katonák.

Nagy szorgalommal vetettem bele magam a tanulásba, de állandó pénzhiánnyal küzködtem. Szüleim havi kétezer forinttal tudtak finanszírozni, ami nem fedezte költségeimet. Pénzkereset után kellett néznem.

Alkalmi munkákra kijártam építkezésekre, tüzépre néhány társammal, de ez elég rendszertelenül ment.

Egy barátom említette, hogy Romániában nincs áru a boltokban és szinte mindent megvesznek. Különösen nagy hiány van kávéból, higiéniai termékekből.

Megvizsgáltam az erdélyi városokat a térképen. Választásom Brassóra esett. Egyrész 4oo,ooo lakosú, másrészt egyetemi város, harmadrészt távol esett a magyar határtól. A határ mentén nyílván sokan üzletelnek, annyira nem mennek be Erdély belsejébe. Egyetemi körön belül meg elkerülhető a Securitate zaklatása. A vonatok este indultak Budapestről és reggel érkeztek Brassóba, kényelmesen lehetett aludni éjjel.

Egy barátommal összeálltunk és bevásároltunk. Kávé, 8x4 Deo, Amo szappan. Minden pénzemet áruba fektettem és dagadtra megpakoltam egy erre a célra vásárolt igen nagy sporttáskát. Péntek este fel a vonatra, vasárnap meg vissza, így az egyetemre is be tudunk járni, ha “katalógus” van ott legyünk.

Este tíz körül elindult a vonat és az első esemény a határon volt. A roman vámosok mindent igyekeztek átkutatni. A táskában összekevertem az árukat ruhákkal. Csak a kávét kellett eldugni, a többi nem volt probléma. Általában egy tízdekás kis zacskó kávé ajándékra nem néznek semmit. Tudtuk meg legközelebbre való tanácsnak.

Soha nem felejtem el, november eleje volt már és nagy havazásban érkeztünk reggel Brassóba. Leszálltunk a vonatról és a sűrűn hulló hópelyhektől hunyorogva néztünk bele az erdélyi világba.

-       Merre találjuk az egyetemet? – kérdeztük az első szimpatikusabbnak tűnő embertől magyarul.

-       Arra van, fent a hegyen – mutatott egy magaslat irányába – Magyarországról jöttök?

-       Igen –feleltük.

-       Van kávétok? – kérdezte – megvenném.

-       Van.

-       Gyeretek velem, itt van a piacon az üzletem. Csak egy perc gyalog. Itt nem beszélhetünk – és mutatta az utat.

Fejenként 1-1 kg kávét hoztunk. A férfi piaci árus volt és a bódéjába bezárkózva igen jó pénzt fizetett a kávénkért.

Első üzletünket alig 3 percen belül megkötöttük. Felbuzdulva a sikeren nekiindultunk a hegynek. Többszöri útbaigazítás után félórás sétával felértünk az egyetem kollégiumához. A portán roman diákok voltak, kértem őket, hogy Magyar diáknak be tudnának-e mutatni. Készségesek voltak.

5 perc sem telt bele, lejött szobájából álmosra aludt szemekkel egy Magyar diák.

-       Mi van? – kérdezte.

-       Lenne kedved üzletelni? Van magyar árunk. – kérdeztük tőle szinte egyszerre.

-       Mitek van?

-       Most csak Deo, szappan, de hozunk bármit ami kell – jelentettem ki.

-       Gyertek fel a szobába – felelte.

Bandinak hívták a srácot, alig pár perc alatt összeszaladt a baráti köre. Kiürítettük a táskákat és gyorsan megegyeztünk. Bandiék félórán belül összeszedték a pénzt, közben máris tervezgetni kezdtük a jövőt.

-       Megyünk le a városba és vásárolunk ellenárut mert a román Lei nem jó semmire. Itt ruhákat érdemes venni, frottír zoknit, hálózsákot, pólót, bőrkesztyűt, …túrafelszereléseket..stb. – ismertette a helyzetet.

-       Ha megvagyunk, harapunk valamit és este megünnepeljük a találkozást – tette még hozzá.

Nekiindultunk a városnak és igencsak bevásároltunk. Annyira olcsó volt minden, hogy nem lehetett elkölteni ennyi pénzt. Vettel 2oo pár zoknit, két tucat pólót, bőrkesztyűket, 2 db hálózsákot…stb.

Amikor megvolt az árubeszerzés bementünk egy élelmiszerboltba. A polcokon csupa jonzervek és befőttek. Igencsak sivár volt a választék. De nem is kaját néztünk, hanem Unirea nevű roman konyakot az esti bulihoz. Bandiék tudták hol kell kenyeret venni, valamint a piacon nagy oldal szalonnát és egy jó kosár hagymát vettünk. Ezzel vissza a kollégiumba.

Azt hiszem soha nem felejtem annak a közös evészetnek a hangulatát ott a kollégiumban: füstölt szalonnát kenyérrel és hagymával, hozzá román Unirea konyakkal. Fenséges volt.

A részleteket hamar átbeszéltük. Megrendelték mit hozzunk legközelebbre, mi szintén, hogy mit vegyenek nekünk ellenáruként. Aztán este tíz óráig ittunk és beszélgettünk. Végül a sok iszogatástól dülöngélve csapatostól lesétáltunk az állomásra és felszálltunk az Orient Expresszre.

Megbeszéltük, hogy innentől kezdve minden hétvégén jövünk.

Itthon az egyetemi kollégiumban a zoknik aratták a legnagyobb sikert. Kiraktam a faliújságra, hogy 1 pár zokni 4o Ft és minden nap folyamatosan jöttek a diáktársak vásárolni. Néhány nap alatt mindent eladtam.

Elmeséltem a kollégiumban Tamás barátomnak és szövetségre jutottunk, hogy innentől együtt járunk. Elsőre egy műegyetemista barátommal voltam, de az ő szülei jól álltak anyagilag, nem is volt rászorulva, de affinitása sem volt hozzá.

Második utam immár Tamással is jól sikerült. Megvolt az árucsere és kirándultunk, programokat csináltunk, este pedig eves-ivás. Nagyon jó barátságra tettünk szert Bandiékkal. Később Szombathelyi Tibi barátom is becsatlakozott a buliba, így hárman letünk ebben az üzletben. Szinte minden hétvégén mentünk.

Egy napon megkeresett Turbó becenévre hallgató évfolyamtársam, hogy hozzak neki román élelmiszerjegyeket mert ő szerkeszti a faliújságot és kell a rovatába. Agitált is, hogy van egy új párt, amibe be kell lépnünk, mert nagy jövő áll előttük, meg fogják dönteni a szocializmust. Mosolyogtam rajta. Mostanra ez srác országunk egyik vezetője… a pártot pedig Fidesz-nek hívják.


 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://osztonallat.blog.hu/api/trackback/id/tr723118595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAYA2011 · http://jazminka.acnshop.eu/default.asp?CO_LA=HU_HU 2011.08.15. 17:36:11

http://video.xfree.hu/?n=menusgabor|cedffab4c646f0b036c346a7bb343f23&vcim=Olaszorsz%E1g,#videoloc
süti beállítások módosítása