1989. Február 22-én értünk haza Kuba-Mexico kirándulásunkról. Ismét az egyetem, ismét teljes erőből belevetettem magam a Katiparknál lévő munkákba.
Erdélybe már ritkábban jártam, havonta 1-2 alkalommal. A gödöllői parképítési munkák az egyetem mellett jó pénzt hoztak, így amikor jó idő volt jobban megérte mint a sok vonatozás a cuccok cipelése Erdélybe és onnan vissza. Ebben a félévben meghatványoztam a munkámat, mert nyárra hatalmas terveim voltak.
Az egyetemen néhány csoporttársam kitalálta, hogy lengyel repülőjegy és Bajkál-Amúr Vasútvonal (BAM) kombinálásával igen kedvezően lehet Kínába utazni. Amikor először meghallottam nagyot dobbant a szívem. Mióta az eszemet tudom az ázsiai világ volt a mindenem, 7 éves koromtól napi rendszerességgel pálcikával eszem, a küzdősportoknak élek, az egész életem az ázsiáról alkotott képem szellemében éltem. Most, hogy évfolyamtársaim eljutottak Kínába, ez számomra hatalmas motívációt jelentett.
Nekem is mennem kell! Bármi áron, de mennem kell!
Évfolyamtársaim februárban voltak, amikor én Kubában voltam. Annyira elfoglaltam magam a kubai úttal és Kiscicával, hogy nem jutott el a kínai útjuk szervezésének híre hozzám.
Egész félévben nagyon keményen dolgoztam, tanultam és a vizsgáimat június 26-ig mind letudtam. Vizsgaidőszak alatt is a parképítésben dolgoztam heti 7 napban, napi 12 órában, éjszaka pedig tanultam a vizsgáimra. Amit lehetet,t már májusban letettem, a nehezebb vizsgákra előfordult, hogy 1-2 napot is tanultam. Ez nálam nagy dolog volt, mert tanulásra kevés időt fordítottam. Év közben sokat ültem HÉV-en, metrón, vonaton, ott mindig olvastam, így nem voltam nagyon elmaradva és a vizsgákon kevés tanulással is némi puskázásos rásegítéssel mindig jól átmentem. Számomra nagyon sokat segített a szakmai középiskola. Agrártudományi egyetem révén most indultak a szakmai tárgyak, én állattenyésztésben rengeteget tudtam hasznosítani a középiskolában tanultakból. A középiskolában sok szakmai gyakorlat volt állattartó telepeken, így ezekkel a tárgyakkal teljesen képben voltam. Már kicsi gyerekkoromtól ornitológus, etológus, biológus szerettem volna lenni, így mindig ilyen jellegű könyveket olvastam és nem regényeket, így aztán az állattan, élettan, növénytan, ...stb. tárgyak számomra a legkönnyebbek voltak, míg az évfolyam nagy része ezekkel küzdött a legtöbbet.
Középiskolai időszak alatt mindenem a keleti küzdőművészetek volt, ehhez hozzátartozott az emberi test ismerete. Kaposváron Müller Feri bácsi szomszédunk egy beszélgetés után kölcsönadta nekem a 3 kötetes Szentágothai anatómia atlaszt, minden oldalt saját vázlatfüzetembe kirajzoltam belőle. Gyakorlatilag már 15 éves koromban megtanultam az izomtant, csonttant és zsigertant. Később részt vettem anatómiai boncoláson és fényképezőm nem lévén sokat rajzoltam. Próbáltam mindent megérteni.
Így aztán sok szakmai vizsgán kevés tanulással is könnyedén átmentem.
Vizsgaidőszak után minden percemben dolgoztam és gyűjtöttem a pénzt a nagy kínai úthoz.
Júliusban az Andrássy úti MÁV jegyirodában megvettem a vonatjegyeket. Budapest - Moszkva, valamint a BAM-ra Ulan Bator - Peking - Ulan Bator. Akkoriban nem kellett a helyjegyet előre megvenni, azt utazás előtt kellett lefoglalni, így az ázsiai jegyek helyjegy nélküliek voltak. USD 14-be került Ulan Bator - Peking oda-vissza.
Az utazásunk tervezett időpontja 1989. július 19. szerda. Utazás előtti hétvégén hazamentem Kaposvárra és összepakoltunk. Kiscica természetesen velem kellett, hogy jőjjön, hiszen Kubában éreztem, hogy egy ilyen utazáson teljesen hozzám tartozik, míg otthoni mindennapjaink alatt ő otthon lakott, én pedig az egyetemen és ritkán sikerül kicsikarni belőle, hogy aludjon velem. Egy ilyen utazáson azonban Kiscica a testem része volt, így sokkal jobban éreztem magam.
János nagybátyám éppen szüleimnél volt vendégségben, így eljött velem a bankba és csináltunk legális valutakiviteli engedélyt, ez akkoriban fontos volt, hiszen anélkül a magyar vámosok elvették volna a készpénzemet.
Beleolvasva a régi naplómba, úgy gondoltam leírom a naplóbejegyzéseimet az akkori utamról.
Július 19. Szerda, Naplóbejegyzés
Szerencsés napom volt, tegnap nagybátyám János Svédországból megérkezett a szüleimhez, így ma együtt elmentünk a bankba és nyitottunk nekem egy devizaszámlát amire elhelyezte összes összegyűjtött pénzemet, összesen 6oo USD-t. Amint a számla megnyílt, a pénzt azonnal ki is vettem és így a legális valutakiviteli engedélyhez jutottam.
János felajánlotta, hogy elvisz bennünket Budapestre. Kiscica lassan készült, de délután 4 felé sikerült őt is felvennünk. János vadi új Toyota Camry autója nagyon menő volt akkoriban amikor még alig voltak nyugati autók az országban, repesztettünk az M7-es autópályán Budapest felé.
Amint megérkeztünk Budapestre a Keleti Pályaudvarra vetük az irányt. Jó korán érkeztünk 3 órát vártunk amíg beérkezett a vonat.
A hálókocsiban megtaláltuk a helyünket és megismerkedtünk egy magyar lánnyal aki egy fülkébe került velünk. A lány Moszkvába utazott és sok érdekeset mesélt a Szovjetúnióról és fővárosáról, aztán elaludtunk.
Július 2o-21. Csütörtök-Péntek, Naplóbejegyzés
Korán, fél 5-kor ébresztettek bennünket a szovjet határon. Nem volt túl nagy ellenőrzés, azért a kiskatona elvitte az útleveleinket. Egy fél óra múlva hozta vissza és kérte a dokumentumokat ami igazolja, hogy csak átutazunk a Szovjetúnión. A thai vízumokat megmutattam neki és az elég is volt. A határ után kajáltunk és újra mély álomba zuhantunk. Sokáig, kb 11-ig aludtunk a döcögő vonaton. Az egész napunk így telt el. Már fárasztó volt a rengeteg alvás is. Aztán jött az este és újra a reggel.
Moszkvába egy félóra késéssel érkeztünk, úgy fél 1 felé. A velünk utazó csajt már várták a barátai. Segítettek nekünk lejutni a metróba és megmutatták merre menjünk, majd elbúcsúztak.
Sikerült eljutnunk az Aerovakzal-ba, de kiderült, hogy ez nem járható út a jegyeink megvételéhez mert ott kizárólag helybeliek vehetnek jegyet. Kaptunk egy címet: Petrovka 15. Felpakoltunk újra és nekiindultunk. A taxisok a végtelenségig pofátlanok, az alig 3-4 km-es útért 2o Rubelt kért. Miután elküldtem az anyjába, folytattuk az utat metróval.
Egy srác elvezetett egészen az iroda kapujáig. Végre jó helyre jutottunk. Kb 2 órát töltöttünk ebben az épületben, tulajdonképpen egy Intourist iroda volt. A jegyeknek 83 Rubel volt darabja, elég olcsó. Közben kint az eső zuhogott. Undorító időjárás volt.
Végre, amikor megkaptuk a jegyeket, kibotorkáltunk a büdös, izzadtságszagú irodából az utcára. Ott legalább csak benzingőz szag volt.
Bementünk a Kék Duna nevű presszóba és teljesen teleettük magunkat. Sülthúst ettünk paradicsomszósszal és gombamártással, hozzá rostos gyümölcslevet. Ez utóbbiba beledöglött egy légy, amúgy minden OK.
Még az Intourist-nál kaptunk metrotérképet egy kongói négertől. Próbáltunk ebből eligazodni. El is jutottunk a reptérrel azonos nevű metroállomásig, de kiderült, hogy ennek semmi köze a reptérhez, onnan pontosan 26 km még a reptér. Szerencsére sikerült találnunk egy normális taxist aki hajlandó volt a taxióra alapján kérni a tarifát. Egy sárga Volgával mentünk ki a reptérre, 1o Rubelbe került.
A reptéren kóvályogtunk egy kicsit, minden hely foglalt volt, hatalmas tömeg mindenütt. Végül az Intourist irodáját megtaláltam és kiderült, hogy a külföldieket teljesen elkülönítve kezelik. Mindjárt be is hívtak minden csomagunkkal együtt és bent lett helyünk leülni. Később busszal elvittek egy külön váróterembe. Kényelmesen berendezett komfortos hely volt ingyen kiszolgálással. Ittunk kávétm gyümölcslevet és ettünk szendvicseket, egyébként csigalassúsággal vánszorgott az idő.
Végül éjjel 11 körül leadtuk a csomagokat és éjfél előtt bemehettünk a transitba.
Július 22. Szombat, Naplóbejegyzés
Ez a nap már a transitban ért bennünket. Kivittek busszal a repülőhöz, TU-154-es. Elfoglaltuk a helyeinket és vártunk. Vártunk másfél órát és semmi. Végül bemondták, hogy nem kell izgulni, de a gép nem megy, így szálljunk ki. Hajnali 2 felé járt már az idő amikor újra bevittek bennünket a transitba. Sikerült megdumálnom az egyik szigorú asszonyságot és leszedtem a már leadott zsákjainkról a laticellt és az egyik hálózsákot. Kiderült, hogy a gép csak reggel 6:2o-kor megy. Így aztán megágyaztam. Leterítettem szorosan egymás mellé a földre a két laticellt, arra feküdtünk és a hálózsákkal takaróztunk.Sikerült aludnunk valamennyit, majd 5-kor összepakoltuk a cuccainkat és újrajátszottuk a beszállást. Most szerencsére már nem röntgenezték a csomagjainkat és bennünket sem. Csak úgy gyalogosan kisétáltunk a repülőhöz, újra egy TU-154-es.
Ismét beszálltunk és elfoglaltuk helyeinket. A második időponthoz képest kevés késéssel gördültünk ki a kifutópályára. A felszállás símán ment és pár perc múlva újra megláthattuk a már annyiszor megcsodált hófehér felhőket felülről.
3 órát repültünk Omszk városáig, közben hoztak kaját és kávét. A kaja csirke volt rizzsel, közepesen ehető. Keveset ettünk, de a kávé jól esett. Kiscicának ízlett minden.
Omszkban alig félórát álltunk, de sikerült egy WC-t lefoglalnom, sajnos majdnem rámtörték az ajtót, már hosszú sor állt kint. Kiscica pedig annyira keresett, amikor indult tovább a gép, hogy majdnem ő maradt le. Újabb felszállás következett, újabb 3 óra repülés és közben uzsonna. Végül Bratszk városába érkeztünk. Igaz nem ide kellett volna érkeznünk, hanem Irkutszk-ba, de ettől még ide érkeztünk. Leszállás után senki nem tudott semmit, hogy mi fog történni. Később megtudtuk, hogy egyelőre nincs járat Irkutszk felé. Először azt mondták, hogy 1 óra múlva lesz repülő, aztán meg azt, hogy majd egyszer lesz repülő. Szóval vártunk.
Este 9 körül bejelentették, hogy Irkutszk repterét lezárták és csak reggel megy gép. Egy közeli büfében kaptunk kenyeret és uborkát, más nem volt. Így ez lett a vacsoránk.
Este fél 1o-kor jött értünk egy Zil teherautóból átalakított busz, ezzel bedöcögtünk a városba a Turist Gasztyinyica-ba. Kaptunk egy kétágyas szobát, amivel egészen elégedettek voltunk, hiszen volt hozzá saját fűrdőszoba, WC, tiszta ágynemű és forró víz is folyt a csapból. Órákig tusoltunk Kiscicával. Kiderült, hogy hátizsákjából útunk szimbólumát, a rózsaszínű egeret valami szemét, alattomos tolvaj kilopta a hátizsákunk zsebéből.
A rózsaszínű egeret Kiscica megsiratta, majd kárpótlásul hajnali 1-ig Kiscica puha, meleg testét kényeztettem. Csak ezután aludtunk el....
