Egyetemi hallgatóként úgy éreztem megválthatom majd a világot. Szorgalmasan jártam be előadásokra, gyakorlatokra, jegyzeteltem az órákon.
Délutánonként Budapestre bejártam edzésekre. Először a Szentkirályi utcába Judo edzésre ami 2 órát tartott, majd onnan a Kálvin tér melletti Bástya utcába Kyokushin karate edzésre. Judo minden nap volt, Kyo csak háromszor egy héten. Nem egyszerű Judo edzés után végignyomni egy Kyo edzést is, de én mindenben extrém módon terheltem magam.
Az egyetemen volt egy évfolyamtársam, Surin Alekszej aki minden hajnalban lesétált műanyagpapucsában a kollégium elé, ott a szoborpár előtt ledobta a papucsait és elindult mezítláb futni. Télen térdig hóban, nyáron nagy melegben, ősszel esőben...mindig. Igen keménykötésű fiú volt. Megjárta az orosz hadsereget. Surinnal megbarátkoztunk és abban maradtunk, hogy gyúrjuk egymást. Így aztán időnként bírkózó edzéseket tartottunk az egyetemi tornateremben.
A napjaim egy részében bejártam az órákra, de gyakran napközben kőműves mellett dolgoztam, délután edzésre jártam, hétvégén meg Erdélybe üzletelni. Minden percemben csináltam valamit.
Sok ivászatos buli is esett az évfolyamtársakkal, de az edzéseket szigorúan tartottam.
Közben 2oo6 őszének végétől szinte minden hétvégén Erdélybe vonatoztunk üzletelni.
Ősszel volt egy hetes kirándulás almaszedési munkára Hódmezővásárhely térségében, ott elég jól összejött a csoportunk.
Hamar ráéreztem az egyetem ízére. Nem kellett minden gyakorlatra bemenni csak a szigorúbb gyakvezérek óráira. Általában hetente egy gyakorlat volt, de lehetett háromszor hiányozni egy félévben.
Előadásokon jobb volt a helyzet mert katalóguson körbejárt a névsor és ha megkértünk valakit, az beírta a nevünket. Bár voltak horror tanárok is akik a titkárnőjükkel jöttek és az előadó ajtajában személyigazolványra csináltatták a katalógust. Szóval jól el lehetett lavírozni miután kiismertem a rendszert.
ZH (Zárt helyi dolgozat) írása is hatalmas esemény volt. Néhányan az első hónap után lazítottunk a bejáráson és ritka madár számba mentünk az iskola környékén... így számot adni tudásunkról nem volt egyszerű mutatvány, erre komolyan kellett készülni. Bár nem elsősorban tanulással, hanem szervezéssel.
Megvolt szervezve, hogy ki mire tanul. Aztán az is, hogy milyen sorrendben kik ülnek mögötte. Az előadók felfelé lépcsőzetesen emelkednek, jól rá lehet látni az előttünk-alattunk ülő dolgozatára. A és B sorok voltak, de az előttünk lévő általában ugyanaz volt. Persze voltak trükkös tanárok is akik A-B-C-D feladatokat csináltak, így az előttünk ülőnem nem azonos volt a feladata. Ilyen ZH-ra puskát kellett írni, vagy jegyzeteket becsempészni.
Én sikeresen vettem az első félévet és jött az első vizsgaidőszak.
Állattan vizsga volt legtöbbeknek a legnehezebb, különösen azt megelőzően az öt elővizsga. Én korábban ornitológus - etológus szerettem volna lenni, így nem okozott gondot, hiszen már középiskolában minden állatnevet megtanultam latinul. Én a fizikát útáltam leginkább.
Többféle puskázási módszer volt a vizsgákhoz:
Előrántós módszer: itt tudni kellett, hogy milyen papírt adnak a felkészüléshez, azt be kellett szerezni a tanszéken vizsga előtt és minden tételt előre le kellett írni ezekre a papírokra. Amikor kihúztuk a tételt, kaptunk egy lapot kidolgozni a húzott tételt és amikor elkészült akkor a kidolgozott anyagból feleltünk. Az volt a lényeg, hogy a kollégiumban előre megírt kidolgozott tételt egy óvatlan pillanatban ki kellett cserélni az üres lappal. Hogy a lap ne legyen üres addig is írogatni kellett rá lázasan.
Felsőbb évesektől megtanultam, hogy vizsgákra kell külön vizsgázós öltöny. Nekem is csinált ilyet anyukám. Lényeg, hogy jobb és baloldalt 3-3 zseb volt belül, melyek mindegyikébe belefért egy A/4-es lap. Aszerint osztottam szét, hogy hány tétel volt. Általában 4o-6o tételt adtak ki, így zsebenként 1o-15 lap kellett legyen. Benyúlva pedig csukott szemmel is le tudtam számolni, hogy a sorrendbe rakott lapok közül melyik tétel hol található. Aki lustább volt, az meg sem írta az előrántóst hanem elkérte valakitől. Így aztán jártak kézről kézre az előrántósok.
Tekerős módszer: ennél be kellett szerezni pauszpapírt és csőtollat. A pauszpapírból kb 6 cm-es szélességű hosszú csíkot vágtunk majd erre felírtuk a tételeket sorrendben lehetőleg minél tömörebben, kicsi betűkkel. Cellux ragasztóval toldottuk, ha nem volt elég hosszú. Ha nagyobb anyag volt akkor több méteres is lehetett. Majd feltekertük és cérnával átkötöttük lazán, hogy a két tekercs egymásba áttekerhető legyen. Ezt megcsinálni nagy munka volt, de sokan tudtak egy ilyen tekerőssel vizsgázni. Szóval lehetett kölcsönkérni. Aki egyébként megírta, az már fejből is tudta az anyagot.
Signetta módszer: erre be kellett szereni rengeteg sok Signetta műanyagtollat és az oldalába körzőheggyel belekarcolni a tételeket. Ez nyílván csak a nagyon tömör anyagokhoz volt elegendő. Aztán ezeket a tollakat elhelyeztük a belsőzsebekben meghatározott sorrendben majd a vizsgán ha úgy fordítottuk a fénybe jól látszott a belekarcolt információ. Egy Signetta 6 oldalas, egy oldalra két sort lehetett apró betűkkel írni.
Én fizikából nem szokvány módon, magnóval vizsgáztam. A tételeket rámondtam egy magnókazettára, majd a Walkman-t ragtapasszal felragasztottam a bal bordáim fölé. Előre-hátra tekeréssel meg lejátszással jobb kézzel vakon tudtam irányítani. A magnóból a fülhallgató zsinórját a csuklómig kivezettem, de könyökhajlatban leragasztottam és egy rövidebb gumival is elláttam. Így gumierő ellenében kellett a mikrofont kihúzni a tenyerembe és ha elengedtem akkor a gumi visszarántotta. Jól működött, sikerült a vizsgám.
A vizsgák stresszének hevében gyakrabban jártunk kocsmába mert lazítani kellett. Elsőre még azt is bevettük, hogy éjszaka vizsga előtt az egyetem előtt álló Kálmán herceg lovasszobor lovának tökeit fényesre kell símogatni és akkor lesz szerencsénk a vizsgán. Emlékszem, mikor elsőre felmásztunk a márványtalapzatra... Később már a kocsma volt a közös szerencse forrása.
Sikerült az első vizsgaidőszakom. A kevés bejárás ellenére UV nélkül.
A második félév már rutinból ment. Amint kijött a jó idő és eljött a júniusi vizsgaidőszak nem lehetett ellenállni a strandnak. Vittük le a könyveket tanulni, de ritkán olvastunk bele. Azért megnyugtató volt a tudat, hogy velünk a jegyzet és jobban esett a sörözés.
Én magam minden vizsga esetében megterveztem, hogy hány napot szánok a tételsor megtanulására, de valahogy csúsztak a napok... Általában vizsga előtti utolsó nap kb harmadával, esetleg felével voltam csak meg. Így aztán rohangálni kellett puskák után, vagy megírni utolsó éjszaka a puskát arra amit még nem tudtam.
Letettem az utolsó vizsgát is és jött az első nyári szünetem egyetemistaként. Nagy tervem volt, Interrail igazolvánnyal beutazni Európát.
