1992 nyara gondalan időszak volt. Cégem folyamatosan importálta
Kínából a különböző akupunktúrás termékeket és
gyógynövény-készítményeket. Volt egy Anti-adiposis tea fogyókúrás termékem, 1992-ben csak ebből az
egyetlen termékből hatalmas haszon keletkezett. Elég pénzzel a kezemben
nem voltak problémáim az élettel. Megteremtettem a feltételeit, hogy
az érzelmeimre tudjak koncentrálni.
Judittal az együtt töltött első éjszaka után egyetlen éjszakát sem
töltöttünk külön. Leginkább Gödöllőn aludtunk.
A cégnél jó csapat volt, minden nap valamelyik étteremben
vacsoráztunk, buliztunk. Lackó leleményes fiatal srác volt, soha ki
nem fogyott az ötletekből programokat illetően.
Hol kínai partnereket vittünk a Balatonra vitorlázni, hol visegrádi
kirándulás, hol éjszakai fűrdőzés a Velencei tavon, a Domonyvölgyi
tavon, mozilátogatások, sütögetések.... Felhőtlen és boldog időszakot
éltünk. Én így éltem meg.
Már 2 hete együtt voltunk Judittal, amikor egyik céges partnerünk
felajánlotta, hogy eladja nekem Ford Sierra autóját. Igencsak
megörültem. Sárga Samarámhoz képest ez nagy minőségi ugrás volt. Egy
valódi nyugati autó!!! Volt rajta tetőablak, mely nagy szolgálatot
tett a vízparti bulik önfeledt ökörködésében.
Attila vett egy ugyanilyen másik Sierrát, elmondása szerint azért,
mert abban jobb a hangtechnika. Egyben azt is felajánlotta, hogy
menjünk le együtt Olaszországba egy hétre.
Addig még nem jutottunk el, hogy Judit édesanyját bemutassa nekem, de
az utazás előtt ez feltétlenül szükségessé vált. Gödöllőn megpakoltuk
az autót és elindultunk Budaörsre Judit anyukájához és nevelőapjához
bemutatkozásra. Az előző napokban mindent bevásároltam, hiszen
kempingbe készültünk, így hálózsákok, sátor, mindenféle kempingcucc
beszerzésre került. A Sierra tele is lett. Jó érzés egy hosszabb
kirándulás előtti lázas árubeszerzés, a bepakolás, az elindulás
izgalma. Az első utazás Judittal kettesben, de mégis valahogyan olyan
természetesnek tűnt, mintha világ életemben vele lettem volna.
Nem szeretem a nagy családi bemutatkozásokat...Judit nevelőapjának
Budaörsi házához érve édesanyja kijött a ház elé, és percek alatt
túlestünk a a formaságokon. Lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázzak
Jucókára, meg ilyenek és már repesztettünk is Tatabánya felé ahol
Attila családja csatlakozott hozzánk.
Jó ütemben haladtunk Venezia felé. Célunk Jesolo volt. Az út nagy
részét gondtalanul tettük meg, de nem sokkal a cél előtt a Sierra
furcsa dolgokat csinált, így letértünk a főútvonalról egy kisvárosba
ahol találtunk egy szervízt. Szerencsére volt alkatrész és néhány óra
alatt kijavították a problémát.
Jesolo kempingjébe leérve nem pontosan az fogadott amire számítottunk.
Szerintem ennél a Balaton is jobb. Rövid megbeszélés után elnézést
kértem Attiláéktól és elváltunk tőlük. Talán nem is a kemping, meg
Attiláék voltak a probléma, hanem Judittal a felszabadult, független
kettesben való együttlét hiányzott. Repültünk, nemcsak az úton, hanem
lélekben is. Judittal nem untam a beszélgetést, más színt vett
mellette a világ...
Erőt vett bennem egy gondoskodó érzés. Amikor Juditot megismertem,
talán ha 2 váltás ruhája volt, Tamás feleségével azonban
végigvásárolták a Váci utcát. Esténként hűledezve mesélte el, hogy
milyen árak vannak. Anyukájával közös kasszán voltak és egyhavi
költségvetésük nem érte el egy váci utcai butikos ruha árát. Azonban
szép lassan kibővült Jucókám ruhatára és egyre jobban elfogadta a pénz
varázslatos világát is. Engem soha nem érdekelt a pénz maga. Kellett
mert mindent pénzért lehet megveni, de ahogy bejött úgy el is
költöttem. Most boldoggá tett az érzés látni Jucót boldogan,
izgalommal rácsodálkozni a dolgokra. Vannak emberek, akiket a
szerencsejáték tesz boldoggá, engem Jucó e nagyvilágra való
rácsodálkozó kinyílása tett igazán boldoggá. Ez az út is azért volt
izgalmas számomra mert Jucó minden kívánságát igyekeztem teljesíteni
és gyerekes örömét átélni több volt számomra minden más nővel töltött
unalmas élménynél.
Megfogadtam, hogy ebben a blogban, majd később ha könyv lesz belőle
abban is, csakis saját magam érzéseiről szeretnék írni, magammal
szeretnék teljes mélységig megismerkedni - újra minden percét átélve a
19 évvel ezelőtt történteknek.
De most előttünk az olasz tengerpart kicsinyke útja volt. Lejöttünk a
közvetlen tengerparti útra, hogy az érdekesebb olasz valóságot lássuk,
ne az autópálya mesterségesen kialakított hídjait, alagútjait. Néztük
az olasz vidéket, a nyitott tetőablakon át éreztük a tenger közelségét
és én nagyon boldog voltam. Most így utólag leírva is végigfut rajtam
egy fura érzés, melytől a kezemen a szőrszálak is felállnak. Igen,
ebben az életben ez az érzés már végleg velem marad.
