Térképen kinéztem az olasz partvonal érdekesebb részeit. Annak
ellenére, hogy fogalmam nem volt róla, mi fogad majd ott, én úgy
vettem ki a térképről, hogy San Marino melletti Rimini parti része jó
kell, hogy legyen. Ez lett az új úticélunk.

Vezetésben (is) versenyző típus vagyok, így igen jó időket futottunk,
persze a biztonságos határokon belül.
Rimini valóban mozgalmas és Jesolo-nál sokkal érdekesebb hely volt.
Hamarosan találtunk egy kempinget, ahol helyet is kaptunk. Felvertük a
sátrat és kipakolásnál kiderült, hogy nem hoztunk fogkefét. Jucó
igényeinek kiszolgálása belső izgalommal töltött el ismét. Hát
nekiindultunk a városnak és közel egyórás autózgatás után sikerült
beszereztük a nélkülözhetetlen fogkefét. Annak külön is örültem, hogy
Judit ennyire kényes a higiéniára. Szeretem a tiszta nőket!

Étteremben pizza és sör, aztán hazasétáltunk, tusolás és
szerelmeskedés. Most gyorsabban mint máskor, mert ennyi autózás után
gyors álomba merültünk.

Juditnak többször belekezdtem elmondani, hogy nem ő az egyetlen az
életemben, mi több, elég frekventált életet élek nők terén, de nem
reagálta le. Mintha nem is vett volna tudomást az egészről.
Éjjel-nappal együtt voltunk, semmi nem számított csak mi ketten. Az
eddigi együtt töltött két hét minden mást felülírt. Volt a Kisegérnek
becézett barátnőm, immár 11 éve, gyerekkori szerelem. Őt azonban szíve
nagyon húzta vissza szülővárosába, így alig volt velem. Nekem azonban
pótolnom kellett Kisegér hiányát részidős barátnőkkel. Összesen 4
barátnőm volt Judittal való megismerkedésünk idején. Egér, a 4 beugrós
és Judit hatodikként bukkant fel a sorrendben.
Szervezés terén nem volt egyszerű az életem, mert egyszerre nem
lehetett fogadnom őket, azonban időnként egyszerre futottak be.
Ilyenkor be kellett zárkóznom a lakásba az egyik lánnyal közölve, hogy
senki más nem érdekel, csak ő és csak miatta senkit nem akarok mást
beengedni, miközben a másik lány a kaputelefonon próbálkozott.
Akkoriban csak vonalas telefon volt, mobilokról még hallani sem
lehetett. Így a telefont kihúztam, az ajtóra meg trükkös bejutás
esetére üzenetet ragasztottam ki, hogy el kellett mennem. Soha el nem
felejthető idők voltak ezek. Közben volt egy barátom a műegyetemen,
aki naplót vezetett abszolvált nőiről. Ebből aztán versenyt
csináltunk. Vettem egy tucat brigádnaplót a papírboltban. Ezek olyan
telifehér oldalas szocialista brigádok részére készült élménynaplók
voltak, vastag piros műbőr kötéssel. Az volt a szabály, hogy a csajról
kellett egy igazolványképet beragasztani, alá pedig cellux-szal
beragasztani a szeméremszőrzetéből egy csokorral. A mennyiség dominált
mindenek felett. Volt egy ismerősöm ismerőse, aki nagyon gazdag ember
hírében állt és csak azért vett egy kúriát, hogy abszolvált nőiről ott
vezesse a nyílvántartásait. Vadászboltban trófeaalátéteket vett és a
falon azok voltak mindenütt, de nem vadak trófeái voltak rajtuk, hanem
a hölgyek fotói... Így utólag én sem voltam teljesen normális e téren,
de ha körbenéztem magam körül, nem voltam ezzel egyedül..

Mindazonáltal Judittal való kapcsolatom ezen dolgaimra pontot is tett.
Ez önmagában megdöbbentett. Lezárni a 11 éves kapcsolatomat az
egyetlen nővel, akit gyerekeim anyjának képzeltem el, lezárni minden
hülyeségemet és éjjel-nappal Jucó... ez akkor furcsának tűnt.

Judit elfogadott az első naptól kezdve. Amikor feljött gödöllői
lakásomba Egér ruháival volt tele a beépített szekrény de egy szót sem
szólt hozzá. Így utólag elgondolkoztam, ugyan miért is szólt volna,
hiszen 2 hete éjjel-nappal vele vagyok, minden más nő kizárva. A
beugrósok mind szépen elkoptak.
Sokat poénkodtam Judittal, hogy az "utolsókból lesznek az elsők..."
ezt azonban elég komolyan vette mert most éppen 11 év Egérrel töltött
év végére készültem pontot tenni.

A reggeli ragyogó adriai napsütésben kisétáltunk a tengerpartra. Judit
azzal is belopta szívembe magát, hogy korán kelő. Útálom, ha olyan
partnernőm van, aki a délelőtt közepén ébredezik. Judit a madarakkal
ébredt. Ezt szerettem benne legjobban. 6 körül ébredés, tusolás és 7
körül már kávézgatás. A reggeli napsütés ebben a korai órában is
gyorsan felmelegítette és barátságossá tette a tengerpartot. A homokos
föveny egy teraszos kávézójában kávézgattunk néhány croissant
társaságában és folytattuk a megúnhatatlan beszélgetésünket az élet
sok apró dolgairól. Órákat tudtunk így beszélgetni.
Aztán jöttek a szokásos tengerparti dolgok. Fűrdőruha, monokini, úszás
a tengerben, napozás, kaja gyorsétkezőben  - a boldogság egyszerű
pillanatai. Azt hiszem nagyon-nagyon boldogok voltunk. Én legalábbis
nagyon boldog voltam.

Meg is fogalmaztuk életfelfogásunkat, melyet az Elemi Ösztön c.
filmből merítettünk: ezt leírtuk egy képeslapra és elküldtük a Dragon
címére kedves kollégáinknak.

"Élünk mint hal a vízben,
Kefélünk mint a nyulak,
És szarunk a világba."
Üdv. Riminiből!
Judit és George

Ez egyfajta életszemléletünk lett abban az időben. A fiatalság,
vidámság, gondtalanság, és szerelem mottója.

5-6 nap után már nem volt olyan nagyon érdekes ugyanott lenni és
ugyanazt csinálni. Megnéztük San Marino miniállamot a várral,
panorámájával és kávézójával, aztán rákövetkező nap észak felé vettük
az irányt. Autózgattunk, élveztük egymást és az egész világot.

Estefelé Ausztriában ránk szakadt egy nagy vihar, de amúgy is már órák
óta úton voltunk. Lassan már órákat sem bírtunk ki egymás nélkül.
Félreálltam egy parkolóban a szakadó esőben..., a többit nem tudom
hogyan írjam itt le hiszen a gyerekeim is olvassák... Már nem
emlékszem mikor ájulhattunk el, csak arra, hogy a hajnal aranyszínű
napsugaraira ébredtünk. Úgy kászálódtunk ki az autóból és
hunyorítottunk bele a ragyogásba, mint amikor a Napfivér Holdnővér c.
filmben az öreg bőrcserzőt kihozták a pincéből a napfényre. Annyira
szép, annyira gyönyörű az élet....

Ott álltunk meg ahol akartunk, azt ettünk és ittunk amihez kedvünk
volt. Az egész világ csakis a miénk volt.

Eldöntöttük, hogy a Balaton a legjobb hely. Menjünk oda. Rövidesen
átléptük a magyar határt Rábafüzesnél. Már Olaszországban is
hallottam, hogy elég erős kipuffogó hangja van a Sierrának, ez most
egyre erősebb és zavaró lett. Nem számít, Magyarországon vagyunk.
Valahol a határ és a Balaton között durva hang kíséretében leszakadt
az autó aljáról a kipuffogó nagy része. Húúú! Erre azért nem
számítottunk.
El ugyan nem veszett semmi, de húztuk magunk alatt az egészet, mintha
szegény Sierra a beleit húzná.. Szerencsénk volt, néhány kilométeren
belül egy faluban találtunk egy szerelőt. A fiatal srác jó néhány órán
át hegesztgetett, mi pedig az út szélén ülve beszélgettünk és élveztük
a napsütést.
Kiszámoltuk, hogy még hány hétre elég a pénzünk: meddig maradhat az
"Élünk, mint a hal a vízben" feeling...

Amint elkészültünk, folytattuk útunkat és nyoma nem volt a zavaró
hangnak, mintha új lett volna az autó. Siófok, arany vagy ezüstpart ki
tudja már, de ott kötöttünk ki és nagyot fürödtünk. Estefelé találtunk
egy hotelt és ott aludtunk. Mi több, felhívtam a céget, hogy buli van
és le kell jönniük. Mese nem volt, következő estére már nem voltunk
kettesben és nagy hangulatban még jobban éreztük magunkat. Nappal
strandon, este nagy vacsorázás, sörözés, aztán éjszakába nyúló
beszélgetések.

Kedvesem gyermekkora számomra váratlan, olykor meghökkentő nyomokat
hagyott életén. Amikor együtt aludtunk, olyan erővel szorította át a
nyakamat, hogy többször is komoly életveszélyben voltam, hogy
megfulladok. Álmában volt, hogy beszélt, máskor zokogott. Apa nélkül,
fogyatékos testvérrel, szigorú nevelést adó nevelőapával nőtt fel. Úgy
tűnt, én nem csak a férfi, de e mellett az apa szerepét is átvettem az
életében. A balatoni napok felhőtlen, gondtalan boldogsága újabb 3-4
napon át tartott. Mire előkerültünk a külvilág számára, eltelt 2 hét.

Egér már aggódott értem, mert két hete teljesen eltűntem. Mivel
mobiltelefon nem volt, elérni nem tudott, kulcsa azonban volt a
gödöllői lakásomhoz, így feljött megnézni, hogy mi van velem. Senkit
nem talált, hát besétált a céghez.
A cégnél laza augusztusi hangulat, azonban a faliújságra kitűzött
képeslap és tartalma meglehetősen impresszív volt:

"Élünk mint hal a vízben,
Kefélünk mint a nyulak,
És szarunk a világba."

Üdv. Riminiből!!! Judit és George

Na, hát ez le is zárta az eddigi 11 évet. Bár Egér korábban többször
megpróbálta befejezni, én azonban nem tudtam elképzelni nélküle az
életemet és mindig visszakönyörögtem magam.....egészen addig, míg meg
nem jelent egy másik olyan nő, aki kitöltötte azokat a szempontokat
amiket elképzelni sem tudtam, hogy Egéren kívül másik nő is ki tud
tölteni.

Szóval Judit lett a minden és az Egyetlen.
"Utolsókból lesznek az elsők."

Az augusztus minden napja együtt zajlott. Többször voltunk esti
fürdőzésen Domonyvölgyben a tónál, moziban, éttermekben. Mindenütt,
ahol további programokkal fokozhattuk az együttlét örömét.

Augusztus közepén újabb programmal szembesültünk: menjünk a magyar
tengerpartra. Talán a szüleim találták ki vagy Tamás barátomék, már
nem tudom. Azonban hamarosan ott álltunk szüleim kertjében Kaposváron
és bemutathattam nekik Juditot.  11 év Egér után Judit váratlanul érte
őket, de elfogadták a döntésem. Boldogok vagyunk és kész. A többi kit
érdekel. Ennyiben maradtunk.
Mi, Tamás barátommal és feleségével mentünk, szüleim pedig húgaimmal. Ez
volt az első - és talán utolsó - családi program a szüleimmel és
Judittal közösen.
A régi magyar tengerpart szép volt, jó volt, bár én az ilyen hideg
vízben nem szeretek úszni. Barátként Tamásékkal, szüleimmel, életem
szerelmével..., ezt nem lehetett fokozni. Boldog voltam.
Egy hét tengerpart hamar eltelt, aztán újra otthon.

Eljött a szeptember, a munka ideje. Judit már sokféle állásról
beszélt, hogy dolgozni fog. Egy fura vállalkozó személyi
asszisztensnek egy szaunában próbálta felvenni, egy másik pedig a
Bécs-Budapest Intercity vonaton konzumhölgynek... Sokféle ajánlat
volt, bár én féltékeny voltam, úgy éreztem, talán mást is várnának
tőle a munkán kívül.
Örültem, hogy Judit elfogadta amit javaslok, így a Coopers and Lybrand
könyvvizsgáló céghez került. Minden nap én vittem Gödöllőről munkába
és én mentem érte. Többnyire Gödöllőn aludtunk. Minden napunk
tökéletes volt.

1992. Július 11-től egyetlen éjszakát sem töltöttünk külön,
egészen szeptember 27-ig, amikor én 7 hétre, pontosan november 11-ig
üzleti körútra Ázsiába utaztam Tamás barátommal....