Már reggeli ébrendésemkor a tegnap megismert Jucókám volt első gondolatom. Mindjárt fel is hívtam. Nem vette fel. Akkoriban még nem volt mobil, így nyílvánvalóvá vált, hogy nincs már otthon. Francba.
Találkoznom kell vele. Nagyon belémépült alig egynapos program után. Ez nem az én stílusom volt, de ha már ez van akkor gyerünk, folytassuk.
Péter barátom eladni készült lestrapált Mazda 626 járművét, mégiscsak menőbb mint az én sárga Samarám. Így elmentem érte, hogy ki kell próbálnom.
Közben kiderült, hogy Jucókám meglépett. Barátokkal lement a Velencei tóhoz valami kempingbe.
Lackó és két barátja hősiesen bevállalták, hogy autótesztelés és Jucókeresés programjában eljönnek nekem segíteni. A Mazda bírta a 2oo km/h-t is, bár sűrű kékes füstöt húzott maga után...ez némileg aggasztó volt, de Lackóék jó poénnak látták, mert így eltűnhetünk a füstben azok elől akik követni próbálnak bennünket. Jó sokat poénkodtunk, Lackóék igazán jó fejek ezen a területen.
- Aztán hogyan találjuk meg a Velencei tó körül? - kérdezett rá Lackó
- Majd végignézzük a kempingeket, az egy kicsike kis tó, nem lehet sok...-mondtam.
Na, hát nem tudom akad-e mégegy ilyen idióta faszi mint én ezen a földön aki képes körbejárni egy tavat az éppencsak megismert Jucó miatt.
Minden létező kempinget lejártunk és bemondattuk a hangosbemondóba, hogy XY Juditot keressük. Hol zsebpénzt adtunk a portásnak, hol könyörgés is elég volt.
Délután 5-6-tól este tízig próbálkoztunk. Tíz órától már borravalóért sem voltak hajlandók bemondani. Sehol semmi.
Hát így zárult második napom Jucóval.
Sajnos másnap az autót vissza kellett vinnem, így nem lehettem nyugati autós menő-manó.
