Július 24, Hétfő. Naplóbejegyzés
Reggel fél 11-ig aludthunk. Gyors reggeli majd elmentünk a napi teendőket intézni. A bankban órákat kellett volna várni arra, hogy beváltsák a Rubelt, így körbenéztünk más megoldás után és az Ulan Bator Hotelben találtunk egy pénzváltót, ahol sorbanállás nélkül beváltották. 1 Rubelért 4.18 Tugrikot kaptunk. Beváltottunk 482 Rubelt és 1,2oo Ft-ot, ebből lett 2,3oo Tugrikunk. Ez itt nagyon sok pénz.
Következőnek a vonatjegy-irodába mentünk ahol kiderült, hogy 6 Tugrikért megvan a helyünk a csütörtök délelőtti vonatra pekingbe. Szegény Ogit így addig boldogítani fogjuk. Bár Ogi nagyon boldog volt amikor megtudta, hogy 4 napot maradunk és nem rohanunk azonnal tovább.
Következőként az Aeroflot irodába mentünk. Zárva volt, így elugrottunk ebédelni egy közeli étterembe. Bárányhúst ettünk rizzsel, savanyú káposztával, mellé tükörtojást és levest. Még egy liter tejet is megittam mindezek mellé. A tejnek itt teljesen más íze van, mint az otthoninak. Nálunk a tej szinte vízszerű, itt sűrű, zsíros.
Kaja után visszamentünk az Aeroflot irodába, itt csekély 3 órát töltöttünk el. Rengeteget kellett a jegyünkkel szórakozni. Végre 1,o41 Tugrikért megvettük darabját az Ulan Bator Moszkva útvonalra. Így rendeztük a visszafelé útünkat is. A helyeket szeptember 5-re foglaltam, szeptember 4-ig tartják, akkor itt be kell jelentkeznünk úgy mehetünk az 5-i járattal.
Miután mindennel végeztünk elmentünk Ogi barátnőjéhez akinek van egy lakása, de nem lakik most ott mert a városon kívüli nyaralójában nyaral. Bementünk hozzá a bőrgyárba és megbeszéltük vele a lakáskérdést. Szívesen ideadta a lakását csütörtökig. Ulan Bator egyik emeletes lakótelepi épülete, de szép és nagy lakás. Gyakorlatilag a központban van. Megbeszéltük Ogival, hogy fél 7-kor átpakolunk. Visszafelé gyalog jöttünk és megnéztük a hegyekből bejött szarvasokat.
Hihetetlen, bejöttek a városba legelni. Nem bántják őket és szelídek. Csináltunk róluk egy csomó fényképet, aztán sétáltunk hazáig. Útközben bementünk a városba kenyeret venni, aztán haza Ogihoz.
Miután hazaértünk Oginak be kellett mennie a kórházba egy barátnőjéhez, mi pedig elaludtunk. Olyan jól sikerült az alvás, hogy este fél 1o-kor tértünk magunkhoz. Ogi csak tett-vett a lakásban amíg mi mély álomban aludtunk. Az átköltözésből nem lett semmi, de Ogi barátnője amúgy is telefonált, hogy szégyelli magát, hogy nem tiszta a lakása és ma éjjel kitakarítja. Szerintünk tisztaság és rend volt, de a hölgy restellné magát ha rendetlenséget látnánk. A mongolok elég tiszták.
Ami lakást eddig láttunk az nagyon tiszta volt és a környezetük is meglehetősen rendezett. Nem úgy mint a Szovjetúnióban...
Otgonnak feljött egy barátja 1o óra felé és telefonált bagi is, hogy éjfél körül jön. Közben nekiálltam írni a naplómat, Ogi beszélgetett a barátjával. Éjfél körül ment el Ogi barátja, rá 1o percre megérkezett Bagi egy videomagnóval és egy szines TV-vel. MIndkettő Sharp márkájú volt. Beszélgettünk kicsit, hogy holnap reggel 8-kor jönnek, kivisznek kocsival vidékre, lovagolunk és 11-kor visszahoznak, szuper jó.
Aztán betették a fantomkommandó c. Schwarzenegger filmet. Már hajnali 2 óra is elmúlt mire vége lett. Így most az ágyamon hasalok, írom a naplómat, Kiscica pedig a fűrdőszobában pancsol. Nem vagyok álmos még, bár Ogi már lefeküdt és mi is rövidesen ezt kell tegyük.
Július 25. Kedd. Naplóbejegyzés
Reggel 7.5o-kor ébredtem fel. Kiscica mellettem a feje búbjáig be volt takarózva. Megpaskoltam a fenekét, hogy ébredjen. Nehezen ment neki. Csak nyávogott és nyújtózkodott. Ogi közben elkészítette a reggelit. Bagi nem sokkal 8 után megérkezett. Egy minisztériumi UAZ -al jöttek, mert Bagi barátja sofőr a minisztériumban.
Kajáltunk, Ogi nekik is csinált valamilyen levest. Aztán elindultunk. Elsőként a reptérre mentünk, itt Bagi vett kumiszt. Aztán elindultunk a pusztába vidékre. Alig félórás vezetés után egy jurtatáborhoz értünk egy nagy völgykatlanba. Körülötte hatalmas, fűvel borított hegyek látszottak. Odahajtottunk egy jurtához és Bagiék a gazdával kezdtek beszélgetni. A gazda behívott benünket a jurtába és megengedte, hogy csináljunk fényképeket. Megvendégeltek kumisszal is. Egészen jó íze volt. Utána megnéztük hogyan fejik a lovakat. Érdekes volt.
A kiscsikókat megkötve tartják és amikor fejni akarnak odavezetik az anyjához, az szoptatni akarja a csikót, de helyette egy asszony odamegy vödörrel és fej a kancától tejet. Utána a csikót engedik szopni. Csináltunk erről is képeket majd a gazda megmutatta a dísznyergét. Csupa ezüsttel volt díszítve és igen érdekes formája volt. Szerintem azonban borzasztóan kényelmetlen. Felnyergeltek nekünk egy lovat és hagyták had nyúzzuk.
Szegényt többször is jól meghajtottam. Kiscica is felült rá. Eleinte vezették, aztán már magától is mert lovagolni. Ezután nem sokat időztünk tovább mert baginak edzésre kellett mennie. Elköszöntünk a gazdától és a családjától és visszajöttünk a városba.
Ulan Batorban bementünk Ogi barátnőjéhez a lakáskulcsért, majd a postán vettünk rengeteg képeslapot és hazamentünk Ogihoz. Délután képeslapokat írtunk, közben megnéztünk három videofilmet. Oginak feljött egy barátnője aki szintén Magyarországon tanult, együtt néztük a filemekt. Filmnézés után átköltöztünk a másik lakásba. A lakás egy lakótelepi emeletes ház harmadik emeletén volt. Mivel lakói kiköltöztek a nyaralójukba így szinte üres volt, mindent magukkal vittek.
Leraktuk a cuccainkat és Ogival elindultunk vissza az áruházba. Vettünk kenyeret és végignéztük az áruház épületét, mind a négy szintjét. Kiscica kíváncsi volt az áruválasztékra. Nem volt valami széles a skála. Az áruház mellett egy festményboltban vásároltunk két szép festményt. Olyan zománcozott kerek falapocska, nagyon szép.
A lakásba visszaérve Ogi elbúcsúzott tőlünk, szegény már nagyon fáradt lehetett. Mi pedig levetkőztünk és tudoltunk órákon át. Aztán megcsináltam az ágyat és egy óriási szeretkezés következett, ezt követően pedig mély álomba zuhantam.
Kiscica feltehetőleg még olvasott valamit, aztán már csak arra emlékszem, hogy éjszaka óránként forgolódott. Hol odaférkőzött hozzám és befurakodott a kezeim közé, hol pedig a falhoz fordult.
Július 26. Szerda. Naplóbejegyzés
Reggel 1o-kor jött értünk Ogi. Pár perc alatt elkészültünk és elindultunk megnézni Ulan Bator szépségeit.
Elsőként egy buddhista kolostorba mentünk. Nem mindennapi dolgokat láttunk itt. Éppen mise volt. Egy növény őrleményét égették, ettől erősen füstös és jellegzetes illatú volt a levegő. A papok sárga és narancssárga ruhákban ültek két-két egymással szembeni sorban. Középen hely volt hagyva ahol egy bonc kumiszt és magokat szolgált fel a szerzeteseknek. A szertartást egy citromsárga köpenyes pap vezette. Ő helyezkedett el az ajtótól legtávolabb, de az oltárhoz legközelebb, de egyben neki volt a legmagasabb a padja melyen ült. Ezek a padok a mi iskolapadjainkra emlékeztettek, a bejárattól az oltár felé a két első sor lépcsőzetesen emelkedett, a két hátsó sor pedig egyforma magas volt. Az egész ceremónia termet körbe lehetett járni a falak mentén. A mennyezetről csodálatos hímzett szövetek lógtak fantasztikus minbtázattal. Ezeknek a megvarrása hosszú éveket vehetett igénybe. A falak mentén körben szekrények álltak melyekben a szent könyveket tárolták. Némelyik szekrény üveges ajtajú, ezekben aranyból készült figurák voltak elhelyezve. A hívők amikor a templomba jönnek, a falak mentén körbemennek és fejüket odanyomják a szekrények ajtajának és apró ajándékokat adnak. Ezeket a kicsiny párkányra teszik le az oltáron lévő gyertyatartók lábaihoz. Az ajándékok főleg aprópénzek, cukorkák, ropik és sok más apróság.
A mise lefolyása elég érdekes európai ember számára. A papok imákat mormolnak és kezükben gyöngysort morzsolgatnak. Időnként egyik pap felkap egy hosszú dobverőt és a feje fölött lógó hatalmas dobot veri. Némelyik szerzetesnél cintányér van az asztalon és a megfelelő pillanatban felkapja és rázendít vele. A szerzetesek mormolása és a zeneszerszámok hangjának egyvelege összhatásában harmónikus és ritmusos. Holott az egészt elnézve olyan mintha mindenki önállóan szerepelne. A szerzetesek előtt a padon hosszúkás könyvecske fekszik, ebből olvasnak, közben kezükkel furcsa mozdulatokat tesznek.
A miséken szanszkrit nyelvet használnak, a könyveik is eszerint íródtak.
Kiscica rosszul lett a fülledt, nyomasztó, füstös levegőjű helyiségben, így ki kellett mennie a szabadba. Rövidesen mi is mentünk utána Ogival. Kiscica elgyötört képpel ült egy padon a kolostor udvarán. Megártott neki a furcsa füst.
Az egyik épület körül állványokon álló forgatható hengerek voltak. Ha a Nap forgási iránya szerint körbemegyünk az épület körül, közben mormoljuk kívánságainkat és megforgatjuk a hengereket, akkor szerencsénk lesz és teljesül amit kívánunk. MI is tettünk egy kört, talán szerencsénk lesz.
A templom után átsétáltunk egy régi városrészen. Itt fakerítések határolták el az utcától a házakat, az udvarokon pedig felállított jurták illetve faházak voltak.
Továbbsétálva a Moszkva nevű étteremhez értünk ahol Ogi különleges kaját rendelt nekünk. Szuper finom volt. A leves marhahússal és vagdalthússal, hagymával, krumplival elkészítve tényleg finom volt. Második fogásnak rostonsült bárányhús szafttal leöntve, hozzá rizs, krumpli meg káposzta. MIndezekhez paradicsomsaláta, sok üdítő és tea jött. Legvégül kaptunk három nagy pohár kávét. Teljesen megtelt a gyomrom.
Ebéd után felszálltunk egy buszra és a kán palotájához buszoztunk. Az épületek kívülről nem mutattak sokat. Zöldre festett felkunkorodó tetőszerkezettel rendelkező faépületek. Belépve a belső udvarokba és végigjárva a belső termeket csodálatosan szép festett és hímzett képeket láthattunk. Helyenként Buddha szobrok, egy helyen a kán állatkertjének kitömött példányait is láthattuk. Ami azt illeti rendkívül változatos állatkertje volt. Több száz kitömött fajt láthattunk.
Megnéztük a király hálószobáját és belső privát termeit is.
A királyi palota után visszamentünk Ogiékhoz mert Bagi délután 6-ra ígérte, hogy jön értünk és ismét megyünk a város körüli vidékre. Bagi végül este 8-kor érkezett meg barátjával, a sofőrrel. Most egy fekete Volgával jött mely a mongol kormány autója. Ezt az autót nem állíthatja meg semmiféle rendőr, csak kormányzati embereket és a kormány külföldi repivendégeit szállítják vele, meg most benünket.
Az áruházban vettünk kenyeret és felvágottat, ezt az autóban útközben ettük. Mire elfogyott a kaja, egy nomád táborhoz érkeztünk. Itt lovagoltunk egy félórát és a gazda befogott nekünk egy yakot amire szintén felülhettünk meglovagolni. Csináltunk egy csomó képet majd folytattuk útunkat.
Egy olyan helyre érkeztünk ahová a mongol kormány a külföldi vendégeit hozza. Itt egy nagyon szépen kialakított jurta és sok melléképület található. A jurtában beöltöztünk mongol népi öltözetbe és fotóztuk magunkat. Már nagyon későre járt, így lassan visszaindultunk a városba. 8o km-re jöttünk el Ulan Batortól, észre sem vettük.
Hazaérkezve letusoltam és lefeküdtem, Kiscica a holnapi utazás miatt még másfél órán át pakolt a zsákjában. Én meg elaludtam.
Július 27. Csütörtök. Naplóbejegyzés
Reggel 8-kor ébredtünk fel, bár ez elég nehezen ment. 15 perc alatt összeraktam a hátizsákomat. Fél 9-re megérkeztek Ogiék is. A fekete kormányautóval mentünk ki az állomásra, Ogiék odakísértek a vagonunkhoz és még a fülkébe is bekísértek. Miután beraktuk a zsákjainkat kimentünk még beszélgetni a peronra. Amikor a vonat lassan elindult, az ablakban lógva búcsúzkodtunk egy utolsót majd végleg kifutottunk Ulan Batorból.
A fülke és az egész hálókocsi fantasztikusan nézett ki. A folyosón és a hálófülkékben is a talajt vastagon szőnyegek borították. A fülkénkben 4 ágy volt kanapészerűen elrendezve, rajtuk szőtt terítők. Az ágyak feji részénél párna és alatta ágynemű, a tetejére pedig ráhajtogatva egy törölköző. Az asztalon vakítóan fehér terítő. Még a függönyök is makulátlanul tiszták voltak.
Volt egy szobatársunk is: Gergő. Magyarországról, Keszthelyről származik, Pekingben tanul. Beszélgettünk és néztük a szemünk előtt elhaladó Gobi sivatag sivár pusztaságát. A két sínpár mentén sivár táj, elszórtan fűcsomókkal, sehol egy fa, csak a sínek mentén sorakozó villanyoszlopok.
Este tíz óra felé érkeztünk a kínai határhoz. Erlian a város neve. Egy órát álltunk a mongol oldalon, aztán két és fél órát a kínain. Várakozás alatt elmentem Gergővel sörözni, Kiscica a vonaton maradt. A vonatot kitolták az állomásról oda, ahol átemelik a keskenyebb sínekre.
Erlian állomásán minő érdekesség a Rákóczi induló dallamai szóltak, erre ittuk a kifejezetten jó ízű kínai sört. Találkoztunk még másik két magyarral is. Ők teológiát tanulnak Budapesten, bár az egyik kanadai állampolgár. Így aztán már négyen söröztünk.
Hajnali kettő felé hagytuk el Erlian határállomását. Szinte azonnal el is aludtunk.
