1985-ben újra felvételi volt. Elfelejthettem osztályfőnökeim árnyékát, hiszen itt már nem a vitt pontszám dominált, hanem duplázták a szerezett pontjaimat.
Igaz, hogy nem volt protekcióm, de maximumra nem tudtak eltanácsolni. Így felvettek. Egyetemista lettem. Azt hiszem megérdemeltem. Nagyon sokat dolgoztam érte, sokat tanultam, eltartottam magam és most itt álltam egyetemi hallgatóként. Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar. Jól hangzott.
2oo5 nyarának elején kiléptem a tanszékről és egész június-júliusban kőműves mellett dolgoztam. 2 hetente mentem haza Kaposvárra, ritkán Egér feljött, de az ő életritmusát szinte lehetetlen volt az enyémhez igazítani.
Augusztusban már pihenni szerettem volna így hazamentem Kaposvárra.
Soha nem felejtem el az alábbi történetet, mely a stílusomat mindennél jobban példázza:
Anyukám kapott egy szolgálati Jawa kismotort a vállalattól ahol dolgozott. Ez olyan 5o cc Babetta kinézetű jármű volt, a biciklinél egy fokkal fejlettebb műszaki szinten.
Anyukámnak mondtam, hogy elugranék kipróbálni. Sporttáskámba bedobáltam néhány szükséges cuccot: a nélkülözhetetlen hálózsákot, esőkabátot, pulóvert, váltás ruhát… aztán neki a világnak.
Kaposvárról egyhuzamban felmentem Gödöllőre. Ott nyári bulik voltak az egyetemen és speciális módon lehetett bejutni a szobákba mert szállodának használták a nyáron.
3-4 napot az egyetemen tötöttem. Egyik esti bulin megismerkedtem egy csinos hölggyel, aki céges csoportkiránduláson volt egy vidéki városból. Kétgyerekes családanya, otthon a gyerekeinek és férjének a mindene. Az egyetemen azonban buli volt, lazítás. Nem tudtam tovább menni 3 napon belül. mert addig laktak a kollégiumban. A hölgy minden este meglógott a csoporttól és hajnalig velem volt, reggelre meg visszalopódzott, hogy kollégái lássák, hogy tisztességes feleség. Azt hiszem az ilyen feleségekkel való élményt semi nem tudja felülmúlni. Itt minden magába fojtott feszültség felszabadul, minden visszafogott energia kitör mint egy vulkán és megszűnik tér, meszűnik idő, itt semi más nincs csak a jelen. Aztán meg kába elájulás. Én úgy gondolom elég jó kondícióban voltam akkoriban, de erős izomlázam volt az első ilyen éjszaka után… aztán ami nem gyakran fordult elő velem, de közben észre sem veszi az ember, csupa karmolás volt a vállam és a hátam, de még a fenekem is. Így nem mehettem haza, de minden további éjszakával ez fokozódott. Úristen, ha egy ilyen nővel kellene élnem, megenne engem néhány hónap alatt. Magáról csak annyit mondott, hogy rendőr és a küzdőművészetekben jártas. Soha többet nem találkoztunk.
Úgy gondoltam kell néhány nap a regenerálódásra, így Szombathely felé vettem az irányt. Későn indultam el mert még egy utolsó ebéd utáni találkozás is volt a kiránduló feleséggel. Így utólag, a csaj tényleg olyan volt, mint Lara Croft.. A búcsúzás miatt csak estefelé indultam el, így aztán valahol Budapest és Szombathely között aludtam hálózsákban egy falusi buszmegálló padján. Hatalmas viharban jöttem közel egy órát, de amint a tetővel is rendelkező buszmegállót megláttam azonnal beálltam. Közel éjfél volt már, gyorsan elaludtam.
A vihar utáni hajnal illata talán csak az afrikai hajnal földszagával vetekszik. Kinyújtóztam, berúgtam a kismotort és már folytattam is utamat.
Szombathelyre már délelőtt megérkeztem és Tibi barátomat hamar megtaláltam. Anyukája megetetett, így mindjárt jobban éreztem magam, Tibi pedig javasolta, hogy menjünk strandra. Bemutatott Tarzan nevű barátjának aki Tibi szerint egy állat. Szerintem hármasban nem mutattunk rosszul, mert egyikőnk sem volt az a nyamvadt típus. Egy gyönyörű lány is csatlakozott hozzám akinek Egérhez hasonlított a teste, a lába, a haja… vele azonban nem mertem bonyodalomba esni mert éppen elég bajom volt most sérült bőrömmel, még azt sem tudtam otthon hogyan fogok átesni a vizsgálatokon.
Tibiék kitalálták, hogy menjünk le vonattal a Balaton partra bulizni. Talán másnap reggel mehettünk le Keszthelyre. Ott további haverokkal találkoztunk és végigjártunk több olcsóbb kocsmát is, majd az este beköszöntével disco-k után néztünk. Volt ahová be tudtunk menni, táncoltunk, iszogattunk, buliztunk, éltünk. Volt ahová nem engedtek be. Ott bosszút álltunk. A fal lyukacsos design volt olyasmi farács amin Tarzan keze befért. Az asztalokat kb 1 méterre tették a faltól, hogy kívülről ne lehessen elérni. Arra azonban nem számítottak, hogy Tarzan keze nem átlagos hosszúságú és at 1 méterre lévő asztalról símán leemeli a pezsgőt. Hát így történt, hogy Tarzan bosszúból leemelt egy üveg pezsgőt amit a hűvös nyári estében a Balaton hullámzását hallgatva eliszogattunk. Hosszú nap volt, jóval éjfél után voltunk, a parti rész padjain töltöttük az éjszakát. Ha valaki nyári estén aludt már padon, az azt is tudja, hogy baromi hidegek a hajnalok egy szál pólóban… Nem hoztam semi cuccot magammal, minden Szombathelyen maradt azzal, hogy úgyis regelig bulizunk, hová is tennénk. Hát most megbántam.
Eljött az aranyfényű balatoni reggel és a kelő nappal erős szél is kerekedett. A Nap felmelegített benünket, a szél pedig regelit tálalt. A hullámverés sok kicsi halat kivert a kövek közé. Apró küszöket. Éhesek voltunk, pénzünk nem maradt. Tibivel elkezdte szedegetni és enni a küszöket. Nincs rossz ízük, fehérjében gazdag takarmány. Néhány marék kishaltól és az egyre melegebben sütő naptól jobban éreztük magunkat. A délelőtti vonattal visszamentünk Szombathelyre. Ott ismét strand, bulizás.
Másnap hazafelé, Kaposvárnak vettem az irányt.
A Jawa kismotor, e lengyel ipar remeke Kaposvár előtt 5 km-re Toponárnál nagyot csattant és leállt. Innentől toltam hazáig. Kilométerórája 1,1oo km felett mutatott, talán 5 km volt benne amikor elindultam.
Anyukám otthon részben örült, hogy megkerültem, részben merges volt, hogy eltűntem. 1 hétig nem volt hír rólam. A motorról kiderült, hogy a hengerháza eltörött. Nem igazán bírta ez a jármű, hogy folyamatos maximum fordulaton haladjon. Én általában csutkára kihúztam és úgy tartottam órákon át.
Hát így történt 1985 nyara.
Tudtam, hogy szeptembertől be kell vonulnom katonának. mert egyetemi felvétel előtt ez akkoriban kötelező volt.
