Július 28. Péntek. Naplórészletek
Reggel 8-kor ébredtem fel a vonaton. A kínai táj érdekes volt, merőben más mint Mongólia. Kevés helyen álltunk meg, ahol mégis megállt néhány percre a vonat, az állomások peronján lehetett venni üdítőket és apró kajákat. Egy darabig a romos Nagy Fal mentén is haladtunk. Aztán beértünk egy zsákutcába közvetlen a nagy Fal lábainál és a mozdonyt áttették a szerelvény másik végére. Nagyon meleg volt, a peronon teljesen lemostuk és bevizeztük magunkat, ez felért egy tusolással. Nagyon praktikus dolgot láttunk, a vizes kendőt. A kínaiak zsebkendőnyi kistörölközőt tartanak maguknál amit a nagy melegben gyakran vizeznek be és azzal törölgetik magukat. Rendkívül hűsítő megoldás.
A Nagy Fal lábait elhagyva nemsokára beértünk Pekingbe.
A vonat ablakán át bámultam az épületeket, az embereket és szívtam magamba amit látok. Nem bírtam tovább. Kimentem a mosdóba és belenéztem a tükörbe. Patakokban folytak a könnyeim. Kínában vagyok. Kicsi gyerekkoromtól ez volt az álmom és most itt vagyok. Éveken át másolgattam kínai konzervdobozokról és mindenféle kínai termékről az írásjeleket, ezért választottam a keleti küzdőművészeteket. Mióta az eszemet tudom húzott maga felé Ázsia, de leginkább Kína. Történelmével, szokásaival, misztikumával, varázslatos világával. Én pedig most itt vagyok ebben a világban.
Közben a vonat beállt az állomásra, én pedig visszamentem a fülkénkbe.
Percnyi pontossággal futott be a vonat. A pályaudvar nagy központi termébe kiérve leraktuk a csomagokat, Kiscica őrizetére bíztuk, majd Gergővel és Jánossal elrohantunk egy hotelba. Gergő csak 1 napot tervezett itt lenni Pekingben, kellett neki a visszajegy, mi pedig érdeklődtünk, hogy mit hol lehet elintézni. Akkoriban a Chong Wen Men Hotelben az azonos nevű metromegállónál volt egy kis zúgiroda ahol a Bajkál Amúr (BAM) vonatjegyeket lehetett megvenni és helyet foglalni. Ez Peking Pályaudvartól (Bei Jing Zhan) mindössze egy metrómegálló, de mi gyalog rohantunk odáig.
A kis irodában Gergő és Jánosék is megvették a jegyeket. Nekem megvolt a jegyem, helyet meg ráérek intézni, hiszen majd csak szeptemberben indulunk vissza.
A Chong Wen Men Hotelben megtudtam a burmai nagykövetség számát is, próbáltam felhívni őket, de nem vették fel. Tervben volt, hogy Burmába is ellátogatunk. Kínába magyar útlevélbe nem kellett vízum, korlátlanul utazhattunk ki-be,. Testvéroszágnak tartották Magyarországot.
Gergő egyéb feladatokkal volt ellátva, rengeteg dolga volt erre az egy napra. Elmagyarázta hogyan juthatunk el a Nyelvi Főiskolára (Yu Yan Xue Yuan) és elrohant.
Bei Jing metrorendszere nagyon egyszerű, a város pedig szabályos mint egy táblázat. A metro É-D irányban egy fektetett téglalap. Ez a téglalap alakú metrovonal a régi városfalak alatt húzódik és sok megállónak "Men" a vége. Ez kaput jelent a régi városfal kaputornyaira utalva. A téglalap jobb alsó sarka a pályaudvar (Bei Jing Zhan), bal felső sarka pedig a Xi Zhi Men állomás. Itt kellett leszállnunk.
A metrorendszer állítólag több szintes a föld alatt, de csak az első szintet használják, az alsóbb szinteken katonai gyakorlatok vannak és csak háború esetén van rá szükség. Gyakran hallottuk a gyakorlatozó katonák üvöltését felhallatszani a metro alsóbb szintjeiről.
Állítólag Bei Jing lakosságát nagyon rövid idő alatt képesek kiüríteni, a téglalap bal alsó sarkából van egy egyenes kivezető metrovonal ami a városból kifelé vezet. Érdekes rendszer, az tény. A téglalapon körbemenni kb 1 óra és 26 vagy 27 állomásból áll.
Meg kell említenem, hogy 1989 június elején voltak a Tian An Men téri zavargások, így mindenütt katonák, harcjárművek sorakoztak és az egész városban háborúsnak tűnő hangulat uralkodott. Amúgy békés volt a város.
Mi a Xi Zhi Men állomáson szálltunk le, itt található egy buszpályaudvar. megkerestük a 375-ös buszt és felszálltunk. Furcsa volt kínai jelek alapján tájékozódni, de végülis félóra buszozás után megérkeztünk a Yu Yan megállójához. A buszról leszállva besétáltunk a Yu Yan-re és a bejáratnál lepakoltunk.
Ezen a nyelvi főiskolán kezdi minden külföldi a kínai nyelvet tanulni mielőtt egyetemre menne tovább. A portás nem szólt hozzánk, neki minden külföldi egyforma, akár ide is tartozhattunk. Furcsa csak az volt, hogy minden ország nagykövetsége sűrgősen elszállította állampolgárait, diákjait Kínából, Gergő is titokban jött vissza, a kollégium így most teljesen kihalt volt.
Gergő egy óra múlva megérkezett és bevezetett bennünket a koleszba. 14 emeletes épület, Gergő szobája a 9. emeleten volt. Rendetlenség és rothadó sajtszag fogadott bennünket, amúgy minden rendben volt. Gergő szobatársa valami nagy sajtot kapott valahonnan és az ott maradt. A nagy melegben szétfolyt a padlón és ettől terjengett a büdös sajtszag.
Lepakoltunk és rohantunk tusolni jó hideg vízzel, aztán végre tiszta ruha. Amikor elkészültünk elindultunk kajálni. Gergő elvezetett benünket egy szuper jó kicsi étterembe és olyan kajákat ettünk amiket még eddig soha. Nagyon finom volt. Pálcikával mindenki tudott enni, nem volt bénáskodás, így a kínaiak nem tudtak kiröhögni. János, Dávid, Gergő, Kiscica, Én, öten voltunk. Kaja után átmentünk teázni egy másik lebújba, aztán vissza a koleszba és éjfél felé lefeküdtünk.
Július 29. Szombat. Naplórészletek
Reggel 8-kor ébrebtem, Gergő, János és Dávid már elmentek. Egy levél várt, hogy másoltassak kulcsot. Letusoltam, megborotválkoztam, Kiscica pedig még aludt mint a tej. 9 óra felé felébresztettem, próbáltam vele szeretkezni, de nem sikerült, inkább lustálkodni akart. Végül 1o óra körül nekiindultunk a városnak. Lemásoltattam a kulcsokat, ettünk másfél kiló banánt és egy gyorskaját az utcán. Nem túl hosszú keresgélés után megtaláltuk a burmai követséget. Bementünk de egy lelket nem találtunk ott. Két házzal arrébb volt a magyar követség és bementünk oda. Egy srác igen kedvesen és udvariasan fogadott. Beszélgettünk egy órát, aztán megígérte, hogy segít a burmai vízumot megszerezni.
A követség után elmentünk egy szállodába az állomás mellett és megvettem Shanghai-ba a vonatjegyeket. A szállodában megtudtuk merre van a Friendship Áruház és odamentünk. Gyalogoltunk főleg, ennyivel is töbet láttunk a városból. Annyira meleg volt, hogy folyamatosan vettük a jégen hűtött üdítőket az utcai árusoktól.
Az áruházat pontosan megtaláltuk. Mindhárom szintjét végigjártuk és több órán át nézelődtünk itt.
Kínaiak nem vásárolhattak a Friendship áruházban, ez egy olyan áruház melyben csak külföldiek vásárolhatnak. A kínai népi pénzt pedig csak úgy fogadják el, ha van ún. "fehérkártya". Ez a kártya az itt tanuló diákoknak és diplomatáknak van. Nekünk természetesen nem volt ilyen.
Kínában kétféle pénz volt, a RMB vagyis Ren Min Bi népi pénz, valamint az FEC Foreign Exchange Certificate. Ha USD-t bankban váltottunk, akkor FEC-t kaptunk érte, ezért pedig lehetett vásárolni a Friendship Áruházban.
Valamennyi FEC ugyan volt nálunk, mert arra számítottunk, hogy bizonyos helyeken nem fogadják el külföldiektől a népi pénzt, ezt még Budapesten az MNB-ben váltottam. Azonban hamar rájöttem, hogy pénzt váltani az utcán kell mert sokkal többet kapunk érte feketén mint a bankban. Az utca embere pedig szemrebbenés nélkül elfogadja a népi pénzt. nekünk tökéletesen megfeleltek a kis utcai kajáldák és utcai bazárok.
A Yuyan-nel szemben voltak kis bódék, ahol feketén pénzt tudtunk váltani. Nagyon stílusos volt, kb 12-15 m2 -es 3 oldalról teli üveges építmények, belül polcokkal melyeken mutatóba néhány cipő volt kitéve. Ezeken a cipőkön vastagon állt a por, látszok, hogy soha senki nem érdeklődött irántuk. Az eladó amint külföldit látott, azonnal széles mosolyra húzódott a szája és betessékelt az üzletébe. Azonnal kirakta a számológépét és már készítette is a pénzt. 1 USD kb 9 yuan volt, bankban talán 3 yuan lehetett. FEC-t is beváltották, azért 1.8 RMB-t adtak.
A Friendship Áruház számunkra nagyon drága volt, csak nézelődtünk. Kellemesen hűvös klímája lehűtött bennünket a kinti negyven fokkal szemben.
Késő délután volt mire visszaértünk a Yuyan-hez, egyből a megszokott éttermünkhöz mentünk. Már nagyon éhesek voltunk. Három tálat kértem három fehér rizzsel. Rövid idő alatt úgy telettük magunkat, hogy a rosszullét környékezett. A kaját nehéz lenne leírni, főleg csirke és sertéshús alkotta, maximálisan fűszerezve, benne sok paprika, hagyma és sok megnevezhetetlen dolog. A fehér rizs csak natúr párolt rizs, erre kell rászedni a kaját és együtt enni.
Kaja után felmentümnk a koleszba. A kapunál találkoztunk Jánossal és Dáviddal. Odaadtam nekik a másolt szobakulcsokat, egyet pedig magamnak megtartottam. Feljöttünk a szobánkba, hatalmasat tusoltunk és bezuhantunk az ágyba.
Július 3o. Vasárnap. Naplórészletek
8-kor lementem kaját venni. Banánt, ananászt, őszibarackot, tejet, mazsolás kalácsot és üdítőt vettem. Mire felértem a szobába csurom vizesre izzadtam magam a melegtől. Megreggeliztünk, majd délig szeretkeztünk. Ebédre megettük a maradék kaját majd kimetünk a városba piacokat és bazárokat járni. Vettünk pólókat abból soha nem lehet elég.
A Tian An Men téri események után a városban este 1o-től kijárási tilalom volt még érvényben. Bei Jing központjában lévő Tian An Men vagyis Mennyei Béke Kapuja teret nem lehetett megközelíteni. Állítólag most kövezik újra az egész teret. A tankok beletaposták a halottakat a kövezetbe és a vért beszívta a fehér mészkő, nem lehetett felmosni. Most folyik a kövezet kicserélése. A tér északi részén áthaladó Jian Guo Men széles úton is csak a Beijing Hotelig lehetett eljutni. A széles út egyik oldalán pedig kilométereken át katonai teherautók százai parkoltak. Személyzetük az autók alatt, mellett, mögött heverészett a tikkasztó nagy melegben. Fegyvereik szanaszét lerakva körülöttük. Sem fotózni, sem a tér közelébe menni nem volt szabad.
Úgy terveztük, hogy a limitált lehetőségek miatt Bei Jing látványosságainak megtekintését augusztus végére halasztjuk.
Estefelé értünk vissza a koleszhoz és vacsorázni a kis piszkos éttermünkbe mentünk. Minden alkalommal másféle kajákat rendeltem a kifogyhatatlan választékból. Étteremben úgy illik rendelni, hogy mindig legalább eggyel több tálat ahányan vagyunk. Így ketten mindig háromfélét rendeltem. Bár megpróbáltam, nem voltam képes mindent megenni, jó nagy adagokat kaptunk és a rizzsel együtt hamar megtöltötte a gyomromat.
Este tíz után értünk fel a szobánkba. Jánosék is már fent voltak és egy éjfélig tartó beszélgetés következett mielőtt elaludtunk.
Július 31. Hétfő. Naplórészletek
Reggel már 8-kor elindultunk, hogy időben a burmai követségen legyünk. Véletlenül rossz irányba szálltunk a metróra, így mentümnk egy kört ami plusz félóra, de így is délelőtt 9 órára odaértünk. Egy diplomatával beszélgettünk félóra hosszat, de nem értünk el eredményt. Nem adtak vízumot.
Tervem at volt, hogy Kínából belépünk Burmába, azon keresztül Thaiföld, Malaysia és Singapore majd onnan vissza. Nagyon szerettünk volna Thaiföldre tenni egy rövidke kirándulást és szárazföldön fillérekből jött volna ki ez az utazás. Ezért próbálgattam a burmai vízumot megszerezni.
Átmentünk a laoszi követségre, de ott egy lélek sem volt. Végül újra a magyar követségen kötöttünk ki és elbeszélgettünk egy órát. Kérdezősködtünk az utazási lehetőségek felől. Egy csomagot bíztak ránk, hogy vigyük el Shanghai-ba a magyar konzulátusra. Könyvek vannak benne.
Úgy döntöttünk: irány Dél Kína, Canton.
Felmerült, hogy Macau-ból hajóval lemehetnénk Singapore-ba, de a követségen elmagyarázta a srác, hogy csak Hong Kong-ból van hajó, de a mi szocialista útlevelünkkel nagyon nehéz megszerezni a belépési vízumot Hong Kong-ba. A srác javasolta menjünk Hainan-ra, az gyönyörű trópusi sziget, déli részén fekszik San Ya, ami olyan mint Thaiföld trópusi tengerpartjai. Miért is ne.
A követségről a Friendship áruházba mentünk, itt ismét órákat bámészkodtunk. Legfelső emeletén mindenféle kínai művészeti alkotások voltak külföldiek részére, olyan mint egy múzeum. Jó volt nézelődni, bámészkodni a sok csodálatos kínai dolog között. Ilyen sokféle kínai dolgot az utcákon nem látni, itt az áruházban a külföldieknek koncentráltak össze mindeféle dolgot, persze számunkra egy vagyonba került minden, így csak nézelődtünk.
A koleszba visszafelé kiváltottuk az eddig készült fotóinkat. Nem a legjobbak, de a lényeget megörökítettük. János és Dávid ma elutaznak, Gergő már korábban visszament Magyarországra, tehát mától egyedül leszünk. Bár eddig is külön voltak a programjaink. Kölcsönös címcsere után Jánosék este 7 óra felé elmentek. Shanghai-ba utaztak, talán találkozunk még velük ott is.
Tökölődtünk még egy kicsit a szobánkban, aztán lementünk kajálni. Volt itt még két magyar, elhívtuk őket kajálni a megszokott éttermünkbe. Négyőnknek öt tálat rendeltem, hozzá sört mivel más nem volt. Kiscica bármennyire is útálta a sört csakis azt tudott inni.
A kaják ismét finomak voltak, olyanokat kértem amiked eddig még nem ettünk. Ahhoz képest, hogy ilyen kicsike étterem, baromi sokféle kaja van.
Legjobb egyféle disznóhús volt földimogyoróval csípős mártásban. Másfél óra alatt teljesen teleettünk magunkat, kicseréltük egymás között amit Kínáról tudtunk majd rövid sétát tettünk a piacon. Vettünk gyümölcsöket majd felmentünk a szobánkba.
A magyar pár feljött velünk leírni a kajaneveket, így aztán még a szobánkban dumáltunk egy ideig majd elmentek.
Kiscicával összevesztünk, mert nem volt kedve szeretkezni. Nőket soha nem fogom megérteni, ez már biztos. Végre egyedül vagyunk és most meg nincs kedve. A francba. Most alszik, legalábbis úgy csinál, én pedig nem vagyok álmos és írom a naplómat.
Holnap utazunk Shanghai-ba, még nincs összepakolva. Majd holnap, most nincs kedvem hozzá.
Augusztus 1. Kedd. Naplórészletek
Reggel 8-kor lementem a büfébe, de még zárva volt. A kollégiumban nyáron nem működött a lift, így a 9. emeletre fel és le a lépcsőházat használtuk. Csurom izzadt lettem a nagy melegben akárhányszor megmásztam a 9 emeletet. A beton pedig még magában is tartotta ezt a meleget.
Visszamásztam a 9. emeletre és próbálkoztam Kiscicával, de továbbra sem volt kedve. Így inkább összepakoltam a zsákomat majd fél 1o felé újra lementem.
Már nyitva volt a büfé és vettem kenyeret, tejet, mazsolás kalácsot, a postán pedig feladtam az eddig megírt képeslapjainkat.
Amikor visszaértem Kiscica még mindig aludt. Most már kénytelen voltam felébreszteni. Kajáltunk, majd végre sikerült szeretkezni. Ezzel aztán elment az idő ás rohannunk kellett a pályaudvarra. Sokáig tartott a busz és a metro, de időben kiértünk. Óriási tömeg volt az állomás épületében. Félóra alatt sikerült megtalálnunk a Shanghai-ba induló vonatot. Szerencsénk volt, egy segítőkész kínai mutatta meg hol találjuk a vonatot. Addig a sokféle biztonsági ellenőrzéseken és csomagvizsgálatokon szenvedtük át magunkat. Igen komoly zsiliprendszereken lehet csak bejutni a peronokhoz.
Érdekes dolog volt, hogy a pályaudvar épületének bejárata mellett a téren egy hatalmas hírdető tábla áll, melyre rengeteg balesetes kép van feltéve. Ezek olyan A/4 méretű képek, telibe ábrázolják a balesetet jól kiemelve a halottat a lehető legborzalmasabb látványnak.
Egy fotó nagyon megfogott, azt amíg élek nem fogom elfelejteni. Szerintem minden fotópályázatot megnyerne. Ezen a képen egy teherautó elütött egy biciklist úgy, hogy átment a teherautókerék a biciklis fején. A fotó az Úton fekvő emberre irányult aki háttal feküdt, feje olyan lapos volt, mint egy géppapír. Teste teljesen ép, az agy pedig úgy kijött a fejből mint ahogyan egy pattanást nyomnak ki, a kilapított fejtől másfél méterre lehetett az úton. A tökéletesen éles képen jól látszott az agy barázdáltsága. A testtől nem messze az eldobott bicikli és mögötte távolabb az álló teherautó, melynek kereke több vérlenyomatot hagyott az úton ahogyan továbbgördült. Egy művész volt aki ezt a fotóbeállítást megcsinálta. Ha sokan megnézik az ilyen jellegű képeket mindjárt sokkal jobban félnek bringával kimenni egy nagyobb autó elé.
Itt Kínában egyébként elmagyarázták, hogy a KRESZ nagyon egyszerű alapszabályra épül: Mindig annak van elsőbbsége amelyik nagyobb! Azt hiszem ezzel a ténnyel nehéz vitatkozni. Nagy igazság van benne.
A vonat nagyon hosszú volt. 21 kocsiból állt, plusz egy postavagon és a mozdony. Mi helyünk a 7-es kocsiban a "Hard Sleeper" kategóriában volt. A vagon belseje ajtó nélküli hálófülkékre oszlik, melyekben 3-3 ágy van. Mivel nincs ajtó, így gyakorlatilag egy légtér az egész kocsi. Bent kellemes légkondícionált klíma fogadott, a folyosó két végén 1-1 TV működött melyeken folyamatosan filmek mentek.
A kocsinkban egy külföldi volt, egy amerikai srác. Miami-ból jött és járja a világot. Sokat beszélgettünk vele, megmutogatta az otthoni fényképeit is.
Kiscicával elosztottuk az legutóbbi képeslapbeszerzés lapjait és nekiálltunk megírni őket az otthoniaknak. Mindenhonnan írtunk képeslapokat.
A vagonban volt 2 fő személyzet, folyamatosan hoztak forró vizet. Mindenki ezt issza. Szinte minden kínainak van egy üvegje, legtöbbször egy fél literes vagy 3 decis Nescafe üveg csavaros tetővel, ennek alján tealevelek vannak és ahogy iszogatja a teát, folyamatosan töltögetik fel forró vízzel. A tealevelet egy egész napig is használják.
Nekünk nem volt ilyen üvegünk sajnos. Majd be kell szerezni. A hideg üdítőktől mindig szomja az ember. Forró tea sokkal jobb kell legyen ha itt ezt isszák.
Másik nagyon praktikus dolog a Fang Bian Mian, vagyis lustán elkészíthető leves. Ez egy fóliával lezárt polistirol edényben szárított tészta, mellette több kicsike tasak. Egyikben ízesítő por van, másikban zsírszerű fura anyag, harmadikban szárított zöldséget. Egy picike villa is bele van téve ebbe az edénybe. Az edényke tetejéről félig letépik a fóliát, a tasakok tartalmát a tésztára ürítik, majd az egész edényt felöntik forró vízzel és a félig letépett fóliatetőt visszahajtják az edényre egy pár percre amíg megpuhul a tészta. majd jóízűen megeszik a tésztalevest.
Amikor megállt a vonat, a peronon mindenütt voltak árusok, így mi is beszereztünk jó néhány Fang Bian Mian-t. Szerintem a csípős marhahúsos a legjobb.
Kajáltunk és aludtunk. Először egymáshoz bújva egy ágyon, majd külön is. Este 1o órakor a vagonban villanyoltást csináltak, így kénytelen volt mindenki lefeküdni.
