1984 augusztus utolsó napjaiban érkeztem Gödöllőre. Abban az időben amikor befejeződnek a nyári táborok, az egyetemisták pedig elkezdik újra benépesíteni a kollégiumot és az egyetem folyosóit.
A HÉV-ről egyetlen sporttáskával kezemben az Egyetem felé vettem az irányt. Táskámban hálózsák, néhány váltásnyi ruha és semi más.
Az egyetem portájára érve közöltem, hogy jöttem dolgozni mert nem vettek fel. A portás nagyot nézett, aztán közölte, hogy merre találom a munkaügyet. A munkaügy nem esett messze a portától, könnyen megtaláltam és benyitottam. Középkorú hölgy kérdezte meg mi járatban vagyok.
- Jöttem dolgozni mert nem vettek fel – mondtam határozottan.
- Ahhoz kérelmet kell írni és beadni – válaszolta a hölgy.
- Kérek szépen papírt és tollat. Lenne kedves segíteni, hogy mit írjak? – kértem.
A hölgy hirtelen azt sem tudta mit mondjon. Szemüvegét levette és hunyorogva nézett rám.
- Fiatalember, ez nem egészen így van itt az egyetemen. Felvételre írásban kell jelentkezni, a beadványokat elbírálják és küldenek róla majd értesítést – válaszolta a hölgy.
- Engem nem vettek fel ide, pedig megvolt a pontszámom. Protekcióm nincs. Otthon a szüleimmel összevesztem mert nem fogadtam el a főiskolai felvételt, nincs hová mennem. Ez az egyetem nem
vett fel, hát idejöttem dolgozni. A hölgy köré gyűltek kollégái és kérdésekkel árasztottak el. Én válaszoltam mindenre. Úgy látszott, lassan kialakul bennük irántam egy szimpátia.
Egyik hölgy kitalálta, hogy telefonálják végig a tanszékeket mert biztosan akad egy tanszéki kisegítő munkatársi állás. Míg a munkaügyes hölgyek telefonálgattak, egyikük megkérdezte:
- Hol fog aludni?
- Hát, egyelőre úgy gondoltam, hogy az állomáson a padon, estére a csomagmegőrzőbe be tudom zárni a táskámat. Van hálózsákom.
Erre mindenki felnézett és még nagyobb segítőkészséggel telefonálgattak tovább.
Aztán az egyik hölgy szólt, hogy megvan!!!
Dr Gáspár Zoltán, Vízgazdálkodási- és Meliorációs Tanszék.
Életemben akkor hallottam először, hogy ilyen tudomány is létezik, de örültem, hogy van hol elkezdenem az
életemet.
- Tudja, hol van a tanszék? – zökkentett ki a munkaügyes hölgy gondolataimból?
De nem várt választ sem, hanem eldarálta merre találom.
- Jó napot kívánok Tanár Úr!
- Magát küldték a munkaügyről? – kérdezte.
Kérdezgetett magamról néhány percen át. Számomra rendkívül szigorú, de jóindulatú embernek tűnt. Ő volt
az első egyetemi tanár akivel valaha találkoztam. Igencsak megilletődve válaszolgattam.
Végül felajánlott egy tanszéki kisegítő munkatársi állást.
- Mikor tud kezdeni? – kérdezte.
- Most azonnal – vágtam rá.
- Hát ennyire azért nem kell azonnal. Legyen hétfő reggeltől. – szögezte le.
- Hol fog lakni? – kérdezte a táskámra nézve.
- Ezt még nem tudom Tanár Úr, de kitalálok valamit.
- Ha lemegy amerről jött, a folyosón a büfé mellett van egy faliújság, oda kiteszik a bérelhető
lakásokat. Biztosan talál megfelelőt - zárta le a beszélgetést és kikísért, majd elköszönt tőlem.
vettem némi kaját is, de még több mint 2oo Forintom volt. Ez azonban albérletre kevés lesz.
Végignéztem a hirdetéseket és egyetlen olyat találtam, ami árban megfelelő lehetett. Rónai Dezső utca.
Térkép alapján betájoltam és elsétáltam a címre. Utcafronton szép villaszerű ház, hátul falusias szokásnak
megfelelően hozzáépített melléképületek.
Idős hölgy fogadott. Elmondtam mi járatban vagyok. Láthatóan megörült nekem. Hátravezetett a hátsó
melléképületek egyikéhez ahol egy egyszerű kialakítású szoba volt. WC csak pottyantós a kertben,
Elfogadtam mert le kellett valahol pakolnom. Kellett egy bázis, megfizetni pedig mást úgysem tudtam volna.
Talán 4oo Ft-ban egyeztem meg a hölggyel úgy, hogy most csak a felét adom, ezzel birtokba is vettem a
szobámat.
Még nem volt dél sem és már túl voltam szinte mindenen amit előtte elképzelni sem tudtam. Szerdai nap
volt. Átöltöztem és nekiindultam a kertvárosi utcáknak. Úgy okoskodtam, hogy kell legyenek építkezések
ahová segédmunkás kell. Több építkezésnél kérdezősködtem, végül egy helyen nagyon is kellett a munkás.
Alig volt délután 2 óra és munkám is volt. Azonnal ott maradtam dolgozni. 4o Ft órabérben egyeztünk ki.
Este 8-ig 6 órát dolgoztam kőműves mellett. Este közölték, hogy holnap 6-kor kezdünk és födémbetonozás
lesz.
Hosszú, mozgalmas napom volt és zsebemben is volt már pénz. Az építkezésen a tulajdonos felesége
jó zsíros paprikáskrumplit hozott, rendesen megetette a munkásokat, így éhes nem voltam. Szobámba
visszaérve a káposzták között hidegvizes slaggal lemostam magam és mély álomba merültem.
ha esetleg tudom előre, lehet, hogy elszaladtam volna.
Légyeg, hogy a bezsaluzott födémet egy nap kell betonnal beönteni, nem lehet abbahagyni. 2 db vödörrel
egyensúlyozva egy falnak fektetett pallón kellett felvinni a betont az emeletre. Este 1o-re lett készen.
Minden porcikám fájt. 22 órányi munkáért a fizetségemet megkaptam és sokkal több pénzem lett mint amikor
otthonról eljöttem.
szemináriumi épületet, a nagy aulát, egyre jobban úgy éreztem, hogy nekem ide kell tartoznom és itt kell
végeznem.
Aztán egyszer csak rámkiabáltak.
- Gyuri!!!!
Hátranéztem és egy vékony szőke csaj integetett felém.
- Hettike!!! Hát veled mi történt? – kiáltottam vissza rá.
- Felvettek, de nem gazdásznak, hanem csak gépésznek. Elfogadtam és most itt vagyok – válaszolta
miután megpusziltuk egymást.
- Engem Gyöngyösre irányítottak át, nem fogadtam el és egy évig dolgozni fogok az egyetemen –
adtam magamról is helyzetjelentést.
Hettivel együtt felvételiztünk, akkor sokat beszélgettünk és szimpátia alakult közöttünk. Most ismét
találkozva megvitattuk a dolgainkat.
- Hol laksz? – kérdezte Hetti.
- Ne is kérdezd. Egy kertesház melléképületében, fürödni meg slaggal a káposzták közt lehet…-
válaszoltam.
Hetti felajánlotta, hogy eljön megnézni. Hát beszélgetve elsétáltunk az egyetemtől 15 percnyi sétára lévő
rezidenciámra. Hetti meglátva a helyet azonnal segítőkészbe ment át.
- Nálunk tudsz lakni a kollégiumi szobánkban – ajánlotta.
- Három lánnyal fogom bírni a strapát? – kérdeztem, mivel a szobák 3 ágyasak.
- Valakinek mindig van barátja és olyan nincs, hogy mind a hárman együtt legyünk. – mondta Hetti.
Hát szépen összepakoltam a sporttáskámat és besétáltunk a Kollégiumba.
Hetti szobatársaival Krisztával és Emesével összeismerkedtünk és meglepetésemre elfogaták a helyzetet,
hogy náluk fogok csövezni.
becenévre hallgató barátnőm. Így indult Gödöllőn az első 3 napom.
